Oldal 24 [24]
OCR
I. ÁLTALÁNOSSÁGBAN A SZÍNEK ANTROPOLÓGIAI KUTATÁSÁRÓL 23 Az utóbbi, whorfi determinista nyelvszemléleti irányzat, vagyis a legszélsőségesebb relativista felfogás értelmében tulajdonképpen ,a nyelv mint kategóriateremtő és kategória-képviselő rendszer" teljes mértékben előírja, hogy miképpen észleljük a világot. Whorf szerint a nyelv tehát , szükségszerűen, elkerülhetetlenül alakítja a megismerésünket" (Pléh 2003, 172, kiemelés az eredetiben). A színek esetében ezt úgy kell elképzelni, hogy pl. azokban a nyelvekben, amelyekben egyetlen színnév öleli fel a kéket és zöldet, hasonlóbbnak látják ezt a két színt pl. az angol nyelven beszélőknél, mert ez utóbbi nyelvben mindkettőt külön szóval jelölik (Borstein 1975, 777; vö. Boas 1975, 93). Továbbá e szemlélet szerint, ha pl. egy nyelvben megvan mind a sárga, mind pedig a narancs színnév, akkor ez a felosztás hatással van a nyelv teljes színrendszerére, mivel ezzel leszűkül a piros jelentésének a határa a narancssárga irányában (Sarapik 1997). Így végső soron — minden más dolog osztályozásához hasonlóan — önmagában a nyelv az irányítója a színek osztályozásának, a színek kognitív kategóriába rendezésének is. De hogyan lehetséges az, hogy egyes nyelvek külön kategóriába osztják azokat az árnyalatokat, amelyekre más nyelvek egybefüggő színmezőként utalnak? A relativisták válasza erre az, hogy mivel önmagukban a világ dolgai között nem állnak fenn rendszerszerű kapcsolatok, a nyelvek voltaképpen tetszőlegesen alakítanak ki kategóriákat, amikor nevet adnak a környezetben található tárgyaknak. A nyelvnek voltaképpen a világ heterogenitásán kell uralkodnia, a kategóriák létrejöttében ugyanis nem az összefüggő rendszerként megtapasztalt jelenségek állnak, hanem ,a benyomások kaleidoszkópszerű összevisszasága", melyeket csak a nyelv képes megzabolázni. A kaotikusnak észlelt jelenségeket nekünk kell , elménk nyelvi rendszere segítségével [.. .] megszerveznünk" — állítja Whorf (1956, 213).? Ez voltaképpen azt jelenti, hogy a nyelvek minden észlelhető jelenséget, köztük a színeket is, teljesen önkényes módon neveznek el. (A színosztályozás önkényességének elve egyébként elsőként L. Bloomfield 1930-as években papírra vetett — a színkutatások történetével foglalkozók körében sokat idézett — soraiban tűnt fel.)" » Idezi ROSCH 2004, 380. Pléh Csaba fordítása. (Egy másik fordítás olvasható itt: BENEDICT-SZADAHIKO 2006, 285.) , A fizikusok nézete szerint a színspektrumban a különböző hullámhosszú fények folytonos skálája 400-től 720 ezer milliméterig terjed, de a nyelvek ezt a skálát önkényesen (arbizrarily) és a bíbor (vioZez), a kék, a zöld, a sárga, a narancs és a piros jelentéseire való pontos körülhatárolás nélkül különböző részekre osztják, így a különböző nyelvek színnevei (co/lor-names) nem ugyanazokat a fokozatokat jelölik" (idézi pl. SARAPIK 1997, saját fordítás).
