Page 23 [23]
22 I. BEVEZETÉS
A nyelvi és kognitív színkategóriák és színrendszerek vizsgálatának történetében
három különböző megközelítést szoktak megkülönböztetni (Id. pl. Jones 2013),
időrendben ezek a következők: 1. evolucionista; 2. relativista; 3. univerzalista.
A 19. századi evolucionista színkutatás a nevét arról kapta, hogy a régi idők
sajátos jelentésű színneveiből a modern nyugati színosztályozáshoz képest eltérő
színfelfogásra, ill. a ,színérzék" (voltaképpen a színelkülönítő képesség) kezdeti
fejletlenségére, majd annak fokozatos és azonos lépcsőfokon keresztül történő
fejlődésére következtetett. Ezt az elképzelést lassan meghaladva azonban álta¬
lánosan elfogadott nézetté vált, hogy a nyelvi kifejezéseknek és a színérzeteknek
nem feltétlenül kell egybeesniük, ami voltaképpen azt jelenti, hogy a fizikai szín¬
spektrumban összemosódó, tagolatlannak észlelt színeket nem feltétlenül teljesen
egyforma jelentésű és azonos számú színnévkészlettel fejezik ki a különböző
nyelvek (Schäfer 1987, 17). Később, miután Franz Boas a kulturális relativizmust
az amerikai kulturális antropológia , központi alapelvévé” tette, Edward Sapir
jóvoltából körvonalazódott a gyelvi relativizmus (linguistic relativity) névvel illetett
megközelítés is, amely a nyelv és a kultúra analógiáját, ill. a nyelv világképformáló
erejét hangsúlyozta. , Ez a nyelvszemlélet vezetett Sapir egy tanítványa, Benjamin
Lee Whorf közreműködésével a Sapir-Whorf-hipotézis kidolgozásához", amely a
valóság érzékelésének nyelvi meghatározottságát (nyelvi determinizmus) hangoztatta
(Bohannan-Glazer 2006, 211; Sapir 1929, Id. magyarul: 1971; Whorf 1956, 2006.
Nézeteikhez ld. még Péntek 1988; Wardhaugh 1995, 194-198). Szinek eseteben ez
a tétel úgy hangzik, hogy a színelnevezések nyelvenkénti rendje határozza meg a
színosztályozást, ill. a színekről való gondolkodást.
Vagyis míg az evolucionisták arra eszméltek rá, hogy a különböző nyelvekben
nem egyezik a színekre vonatkozó szókincs, a relativisták a nyelv fontosságából kiin¬
dulva már azt is feltételezték, hogy ahány színnév van egy adott nyelvben, pontosan
annyi színkategóriát tartanak számon a fejükben (azaz mentálisan) az ezt a nyelvet
beszélő emberek. Sőt — mint arra Pléh Csaba (2003) felhívta a figyelmet — Whorf
azt is hirdette, hogy ,az ember megismerési kategóriái nem naturális" eredetűek,
hanem magából a nyelvből származnak. Így fogalmazta ezt meg 1940-ben:
„A nyelvi rendszer [...] nem pusztán az ideákat reprodukáló eszköz, hanem sokkal inkább
az ideák formálója, az egyén szellemi tevékenységének, benyomásainak [...] vezetője"?
7 — Arról, hogy színérzetek és a színnevek közt nincs egyértelmű megfelelés, jelenlegi ismereteim
szerint magyarul először Hegedüs Lajos írt (Id. 1951, 61).
$ " Ld. BENEDICI-SZADAHIKO 2006, 285. (Koronczai Barbara fordítása.) Azért innen
idézem, mert az eredeti angol szövegnek (Id. WHOREF 1956, 213) tudtommal ez az egyetlen
magyar nyelvű fordítása.