Page 22 [22]
I. BEVEZETÉS
Főleg Berlin és Kay alapszínnév-teóriáról szóló 1969-es műve óta merül fel tudo¬
mányos problémaként a b$iros-vörös kérdés. Tény azonban, hogy hazánkban már
a 19. század végétől több közlemény foglalkozik azzal, hogy milyen különbségek
léteznek a két szín/színnév között (Id. Csapodi 1898; 1899; Gárdonyi 1920; Kenedy
1921; Bartha 1937; Selényi 1948). Voltaképpen tehát a verbálisan többféleképpen is
kifejezhető (vagy másképpen: több , alapszínnévvel" illethető) színtartományok kog¬
nitív osztályozásának a problémája az, ami 1969-ben napirendre került a nemzetközi
kutatásokban. A kérdés pontos mibenlétének megértéséhez elkerülhetetlennek tűnik,
hogy kitérjek Berlin és Kay korszakalkotó művére, ill. annak utóéletére. Mielőtt
azonban ebbe belefognék, röviden felvázolom a színkutatások történetéből ismert
legfőbb kutatási irányzatokat, rámutatva, milyen úton-módon jutott el a tudomány
a színosztályozás máig uralkodónak tekinthető univerzalista megközelítéséig.
1. ÁLTALÁNOSSÁGBAN A SZÍNEK
ANTROPOLÓGIAI KUTATÁSAIRÓL
Az ausztrál színkutató, Diana Young (2006) szerint az angolszász kulturális és
szociálantropológiában eddig általában két oldalról vizsgálták a színeket: egyrészt
szimbolista megközelítésből, ami a színek átvitt jelentéseire koncentráló kutatásokat
eredményezett, másrészt kognitív-nyelvészeti/antropológiai megközelítésből, ami
a színek osztályozásának kérdésére fókuszáló vizsgálatokat foglalt magában, volta¬
képpen pedig a szín és a kogníció, a nyelv és a percepció/érzékelés közti összefüggés
általános kérdésének témájába illeszkedett. Utóbbi irány ugyanakkor sokkal széle¬
sebb kutatási hagyományt teremtett, és már a 19. század utolsó harmadától kezdve
a nyelvek színnévkészleteinek empirikus tanulmányozására sarkallta a kutatókat.
" "A kogníció nehezen körülírható fogalom, jelentése egy közkeletű meghatározás szerint: ,az
elme összes struktúráinak és folyamatainak halmaza, és magában foglalja az emberi tudással
kapcsolatos tevékenységek összességét". Hazánkban , a kogníció kifejezés helyett a megismerés
[...] is elterjedt" (KERTESZ 2000, 213).