Oldal 18 [18]
OCR
ELÖLJÁRÓBAN I7 Az általam alaposan körüljárni igyekezett probléma egy tágabb nemzetközi diskurzusba illeszkedik. Ez a tudományos vita tulajdonképpen ama kérdés körül folyik, hogy két eltérő, egyugyanazon színterület kifejezésére alkalmazott színnév az adott szín egyenrangú kifejezője lehet-e, ill. hogy tekinthető-e mind a kettő — Berlin és Kay sokszor idézett terminológiáját használva — , alapszínnévnek". A következőkben az alapszínnevekről szóló tudományos vitához kívánok hozzászólni, ugyanakkor a sokszor kritizált és sokféleképpen definiálható alapszínnév fogalma helyett inkább arra a kapcsolatra összpontosítok, amely a színnevek és a jelentésük révén felölelt kognitív/mentális kategóriák között áll fenn. Főként azt vizsgálom, hogy a piros és veres/vörös szavak mennyiben számítanak vagy számítottak korábban , kategóriajelölő színneveknek", vagyis a magyarok gondolkodásában feltételezett egységes piros kategória (a , kognitív piros") verbális megfelelőinek. Jelen könyv szerkezetileg a következő fejezetekből épül fel: a , Bevezetés" című I. fejezetben a színkutatások legfőbb irányait, ill. a piros-vörös szinkettös eddigi kutatástörténetét vázolom, és az engem leginkább foglalkoztató elméleti kérdéseket fogalmazom meg. Majd ezek után a kutatás módszereit tárgyalom (II. fejezet). Ezt követően azt a problémát igyekszem körüljárni, hogy a történelem folyamán — vagy legalábbis a forrásokból feltárható időben — milyen gyökeres változás zajlott le a veres/ vörös és a piros színnév használatában (III. fejezet). Ebben a részben mutatom be azt is, hogy milyen eredménnyel zárult terepmunkám, ill. hogy milyen felfedezések késztettek a veres/vörös 20. századnál korábbi használatának a tanulmányozására. A kutatásba bevont történeti tények és a (jórészt digitalizált archívumokból vett) történeti szöveganyag alapján kísérletet teszek annak bizonyítására, hogy körülbelül a 19. század elejéig a veres/vörös színnév volt a piros színek kategóriájának legfontosabb, számtalan kontextusban pedig az egyetlen nyelvi kifejezője, míg a piros szó csupán a 19. századtól vált egyre fontosabbá, olyannyira, hogy végül napjainkra kategóriajelölő színnévvé lépett elő. AV. fejezet a veres/vörös szinnev szemantikäjära koncenträl: egyrészt arra a jelentésre, amelyet az általam vizsgált településeken (elsősorban is az idősebb aszszonyok) tulajdonítanak neki, másrészt arra, amely az írott történeti emlékanyagból rekonstruálható. Mindezek mellett azonban azon vizuális jelentéstartalomhoz is igyekszem közelebb férkőzni, amely a mai köznyelvben, azon belül is elsősorban az írott és a tudományos nyelvváltozatokban jellemzi ezt a színnevet. Az V. fejezet a pirossal legkorábbi időktől fogva összefonódó szövegkörnyezeti elemeket veszi sorra, vagyis a piros jelzőnek az , arc" színeként való feltűnését, ill. a , rózsával" és a , hajnallal" való kapcsolatát. Ugyanakkor a piros rózsa jelzős szerkezet használatának mindenkori gyakorisága miatt ebben a fejezetben mindenekelőtt
