Oldal 18 [18]
OCR Output

ELÖLJÁRÓBAN I7

Az általam alaposan körüljárni igyekezett probléma egy tágabb nemzetközi diskur¬
zusba illeszkedik. Ez a tudományos vita tulajdonképpen ama kérdés körül folyik,
hogy két eltérő, egyugyanazon színterület kifejezésére alkalmazott színnév az adott
szín egyenrangú kifejezője lehet-e, ill. hogy tekinthető-e mind a kettő — Berlin és
Kay sokszor idézett terminológiáját használva — , alapszínnévnek". A következőkben
az alapszínnevekről szóló tudományos vitához kívánok hozzászólni, ugyanakkor a
sokszor kritizált és sokféleképpen definiálható alapszínnév fogalma helyett inkább
arra a kapcsolatra összpontosítok, amely a színnevek és a jelentésük révén felölelt
kognitív/mentális kategóriák között áll fenn. Főként azt vizsgálom, hogy a piros
és veres/vörös szavak mennyiben számítanak vagy számítottak korábban , kategó¬
riajelölő színneveknek", vagyis a magyarok gondolkodásában feltételezett egységes
piros kategória (a , kognitív piros") verbális megfelelőinek.

Jelen könyv szerkezetileg a következő fejezetekből épül fel: a , Bevezetés" című
I. fejezetben a színkutatások legfőbb irányait, ill. a piros-vörös szinkettös eddigi
kutatástörténetét vázolom, és az engem leginkább foglalkoztató elméleti kérdéseket
fogalmazom meg. Majd ezek után a kutatás módszereit tárgyalom (II. fejezet). Ezt
követően azt a problémát igyekszem körüljárni, hogy a történelem folyamán — vagy
legalábbis a forrásokból feltárható időben — milyen gyökeres változás zajlott le a veres/
vörös és a piros színnév használatában (III. fejezet). Ebben a részben mutatom be
azt is, hogy milyen eredménnyel zárult terepmunkám, ill. hogy milyen felfedezések
késztettek a veres/vörös 20. századnál korábbi használatának a tanulmányozására.
A kutatásba bevont történeti tények és a (jórészt digitalizált archívumokból vett)
történeti szöveganyag alapján kísérletet teszek annak bizonyítására, hogy körülbelül
a 19. század elejéig a veres/vörös színnév volt a piros színek kategóriájának legfon¬
tosabb, számtalan kontextusban pedig az egyetlen nyelvi kifejezője, míg a piros szó
csupán a 19. századtól vált egyre fontosabbá, olyannyira, hogy végül napjainkra
kategóriajelölő színnévvé lépett elő.

AV. fejezet a veres/vörös szinnev szemantikäjära koncenträl: egyrészt arra a
jelentésre, amelyet az általam vizsgált településeken (elsősorban is az idősebb asz¬
szonyok) tulajdonítanak neki, másrészt arra, amely az írott történeti emlékanyagból
rekonstruálható. Mindezek mellett azonban azon vizuális jelentéstartalomhoz is
igyekszem közelebb férkőzni, amely a mai köznyelvben, azon belül is elsősorban
az írott és a tudományos nyelvváltozatokban jellemzi ezt a színnevet.

Az V. fejezet a pirossal legkorábbi időktől fogva összefonódó szövegkörnyezeti
elemeket veszi sorra, vagyis a piros jelzőnek az , arc" színeként való feltűnését, ill. a
, rózsával" és a , hajnallal" való kapcsolatát. Ugyanakkor a piros rózsa jelzős szerkezet
használatának mindenkori gyakorisága miatt ebben a fejezetben mindenekelőtt