Page 16 [16]
ELÖLJÁRÓBAN 15
másszor különféle széli vagy periférikus árnyalatok elevenedhetnek meg a konkret
kommunikációs helyzetben, vagyis akkor, amikor a jelentés a nyelvhasználatban
aktuälisan megvalösul (Tolcsvai Nagy 2012, 293; 2017c, 208).
A fentebb említett kulcsfogalmak révén tulajdonképpen két különböző szem¬
szögből igyekszünk , rálátást" nyújtani a fizikai piros színtartományra. Egyrészt
láttatni kívánjuk azt, ahogyan a színeket észlelő és különböző kategóriákba osztó
ember a szóban forgó színtartományhoz elkülönítő és osztályozó képességei ré¬
vén viszonyul. Ebből a nézőpontból releváns fogalom a kognizív piros. Másrészt a
nyelv — pontosabban a szinelnevezések — irányából kiindulva az arra való , rálátást"
szeretnénk biztosítani, ahogyan az ember erről a színtartományról kommunikál.
Ebből a szemszögből nyer értelmet a kazegóriajelölő színnév fogalma. Az emberi
kommunikációban a kategóriajelölő színnév mellett azonban természetesen sok
másféle színnév és színt jelölő nyelvi szerkezet is létezik, hiszen a közlés tárgya és
annak kifejezési módja is rendkívül változatos lehet. Így például a piros színtar¬
tomány esetében a következő tárgyakkal (kommunikálni kívánt információkkal)
számolhatunk a különféle beszédhelyzetekben:
1. önmagában a fokális pirossal (azzal a tónussal, amit tipikus pirosnak tart
mind a közlő, mind a befogadó);
2. a kognitív pirosba sorolt összes árnyalattal együttesen (a kategória egészével);
3. egy vagy több pirosas árnyalattal (pl. a világos pirosakkal együtt, vagy pl. a
téglaszínnel önmagában);
4. a különböző határszíneknek tekinthető tónusokkal (pl. narancspirossal,
liláspirossal stb.);
5. valamely növényhez (pl. a rózsához), állathoz (pl. a tehénhez), emberi test¬
részhez (pl. az archoz), tárgyhoz (pl. a bársonyhoz), jelenséghez (pl. a hajnalhoz)
kötött piros tónussal.
De térjünk vissza a konkrét vizsgálatokhoz. A szövegkorpuszok színnévhasznála¬
tát számba vevő, nyelvtörténeti jellegű, pontosabban a történeti jelentésváltozásokra
irányuló kutatásom a piros és veres/vörös szavak mellett mindenekelőtt a verhenyes/
vörhenyes, a rőt, a rózsaszín stb. árnyalatokra, ill. elnevezésekre koncentrálva értékes
eredményekhez vezetett. Ezek az eredmények — mint azt látni fogjuk — egyaránt
vonatkoznak a biros, vörös, rózsaszín névvel jelölt színek kognitív-nyelvi, kulturá¬
lis-szimbolikus jelentésére és jelentőségére, ill. az azokban bekövetkező változásokra.
A kutatás újszerűségét és egyben legfőbb értékét az adja, hogy — mint azt
majd a módszertani fejezetben bővebben kifejtem - két, az eddigi hazai kutatások
során teljesen kiaknázatlan vizsgálati eljárást ötvöztem. Egyrészt olyan néprajzi/
antropológiai terepmunkát folytattam, amely nem csupán a mai emberek szóban
megfogalmazott ismereteire és véleményére összpontosít, hanem az objektív szín¬