Oldal 13 [13]
OCR
12 ELÖLJÁRÓBAN tart, azt a kérdést igyekszik körüljárni, hogy a magyarok miként gondolkodnak/ gondolkodtak, beszélnek/beszéltek a legszembetűnőbb, legkihívóbb kromatikus szín, vagyis az angolul a red, németül a roz, franciául a rouge szóval jelölt színtartományba sorolt árnyalatokról, amelyet a magyar köznyelv legtöbbször két különböző szóval: a piros vagy a vörös színnévvel illet. A könyv voltaképpen a szerző , Veres vagiok, piros vagiok” A piros/vörös a magyar nyelvben és kultúrában című doktori értekezésének anyagát tartalmazza, a disszertáció eredeti szövege azonban kissé átdolgozásra, egy-két ponton kiegészítésre került (főleg a piros-vörös kérdés kutatástörténetéről, e színpáros más nyelvekben létező párhuzamairól, a bordó színnévről, a bíborról/bársonyszínről, ill. a piros átvitt jelentéseiről szóló részeknél). Írásom voltaképpen — egyrészt különféle közösségekben (, terepen") gyűjtött empirikus adatok, másrészt írott nyelvi korpuszokból digitálisan nyert információk fényében — azt a nemzetközi kutatásokban is visszatérően felmerülő problémát járja körül, amit nyelvünkben a piros és vörös szavak egymás melletti létezése és használata jelent. A piros-vörös színnév kettős főként azért vált szélesebb körben ismert és kutatott problémává, mert a színkutatások eddigi történetének legnagyobb hatású művében, Berlin és Kay 1969-ben publikált könyvében is szóba kerül. A két amerikai kutató külön felhívta a figyelmet a magyar nyelv — az oroszhoz hasonló — speciális esetére, azaz arra, hogy két hasonló jelentőségű színnévvel rendelkezik egyazon spektrális tartomány megnevezésére (az orosz nyelvben azonban a kék színtartományhoz tartozik két különböző színnév).? Bár Berlin és Kay hatására a piros-vores kérdés körül sajátos — főleg nyelvészeti berkekből kiinduló — tudományos diskurzus alakult ki, a magyar kutatók mind ez idáig — a nemzetközi kutatással ellentétben — empirikus úton alig, ill. színminták segítsége nélkül vizsgálták ezt a témát. Jómagam viszont egy egyénileg kifejlesztett terepmunkamódszer révén tanulmányoztam ezt a magyar színosztályozással összefüggő problémát nyolc különböző településen, köztük olyanokon is, ahol nem csak magyarajkúak élnek. A vizsgált települések magyar lakóival, közülük is elsősorban szándékoltan a 60 év feletti nőkkel készítettem színmintás tesztet is magában foglaló interjúkat. Érdeklődésem homlokterében — egyebek mellett — a piros és vörös/veres színnevek jelenlegi és közelmúltbeli használata, jelentései állnak, ill. az, hogy ezek milyen viszonyban vannak egymással, ill. a kognitív piros kategóriával. A terepen zajló, a nyelvi és kognitív színkategóriákra fókuszáló vizsgálat közben — elsőként a magyar szinkutatök között — azt tapasztaltam, hogy az általunk kiemelt 2 BERLIN-KAY 1991, 35—36. Azóta kiderült, hogy egyes szláv és török nyelvekben is előfordul, hogy több alapvetően fontos színnév van a piros színtartomány kifejezésére (Id. UUSKÜLA 2011; KICSI SÁNDOR 198829, 44).
