Oldal 13 [13]
12 ELÖLJÁRÓBAN
tart, azt a kérdést igyekszik körüljárni, hogy a magyarok miként gondolkodnak/
gondolkodtak, beszélnek/beszéltek a legszembetűnőbb, legkihívóbb kromatikus
szín, vagyis az angolul a red, németül a roz, franciául a rouge szóval jelölt színtarto¬
mányba sorolt árnyalatokról, amelyet a magyar köznyelv legtöbbször két különböző
szóval: a piros vagy a vörös színnévvel illet.
A könyv voltaképpen a szerző , Veres vagiok, piros vagiok” A piros/vörös a
magyar nyelvben és kultúrában című doktori értekezésének anyagát tartalmazza,
a disszertáció eredeti szövege azonban kissé átdolgozásra, egy-két ponton ki¬
egészítésre került (főleg a piros-vörös kérdés kutatástörténetéről, e színpáros más
nyelvekben létező párhuzamairól, a bordó színnévről, a bíborról/bársonyszínről, ill.
a piros átvitt jelentéseiről szóló részeknél). Írásom voltaképpen — egyrészt különféle
közösségekben (, terepen") gyűjtött empirikus adatok, másrészt írott nyelvi korpu¬
szokból digitálisan nyert információk fényében — azt a nemzetközi kutatásokban
is visszatérően felmerülő problémát járja körül, amit nyelvünkben a piros és vörös
szavak egymás melletti létezése és használata jelent.
A piros-vörös színnév kettős főként azért vált szélesebb körben ismert és ku¬
tatott problémává, mert a színkutatások eddigi történetének legnagyobb hatású
művében, Berlin és Kay 1969-ben publikált könyvében is szóba kerül. A két
amerikai kutató külön felhívta a figyelmet a magyar nyelv — az oroszhoz hasonló
— speciális esetére, azaz arra, hogy két hasonló jelentőségű színnévvel rendelkezik
egyazon spektrális tartomány megnevezésére (az orosz nyelvben azonban a kék
színtartományhoz tartozik két különböző színnév).? Bár Berlin és Kay hatására a
piros-vores kérdés körül sajátos — főleg nyelvészeti berkekből kiinduló — tudományos
diskurzus alakult ki, a magyar kutatók mind ez idáig — a nemzetközi kutatással
ellentétben — empirikus úton alig, ill. színminták segítsége nélkül vizsgálták ezt
a témát. Jómagam viszont egy egyénileg kifejlesztett terepmunkamódszer révén
tanulmányoztam ezt a magyar színosztályozással összefüggő problémát nyolc
különböző településen, köztük olyanokon is, ahol nem csak magyarajkúak élnek.
A vizsgált települések magyar lakóival, közülük is elsősorban szándékoltan a 60
év feletti nőkkel készítettem színmintás tesztet is magában foglaló interjúkat.
Érdeklődésem homlokterében — egyebek mellett — a piros és vörös/veres színnevek
jelenlegi és közelmúltbeli használata, jelentései állnak, ill. az, hogy ezek milyen
viszonyban vannak egymással, ill. a kognitív piros kategóriával.
A terepen zajló, a nyelvi és kognitív színkategóriákra fókuszáló vizsgálat közben
— elsőként a magyar szinkutatök között — azt tapasztaltam, hogy az általunk kiemelt
2 BERLIN-KAY 1991, 35—36. Azóta kiderült, hogy egyes szláv és török nyelvekben is előfordul,
hogy több alapvetően fontos színnév van a piros színtartomány kifejezésére (Id. UUSKÜLA
2011; KICSI SÁNDOR 198829, 44).