OCR
nak karpereceket és aranykoszorükat ajändékozott.! (4) Nautiusnak azért a hadmozdulatért, amikor hatalmas sereg látszatát keltve ráijesztett az ellenségre; az ifjú Papiriusnak lovasaival tett értékes szolgálataiért a csatában és éjjel, amikor megszorongatta az Aquiloniäböl titokban eltävozott samnisokat; (5) a centurióknak és a közkatonáknak azért, mert elsőként vették be Aguilonia kapuját és várfalát. A lovasok sokszoros kiváló szolgálatukért mindannyian sisakdíszt és ezüst karperecet kaptak. (6) Ezután haditanácsot tartottak, jóllehet már eljött az ideje, hogy Samniumból vagy mindkét sereget visszavonják, vagy legalább az egyiket. (7) Az látszott a leghelyesebbnek, hogy ha már ennyire meggyengítették a samnisok erejét, még kitartóbban és könyörtelenebbül igyekezzenek őket megtörni, és elérni, hogy a kôvetkez6 consuloknak Samniumot teljesen meghöditva adhassäk at. (8) Minthogy az ellenségnek nincs már hadserege, amely nyílt csatát merne vállalni, a hadviselésnek egyetlen módja maradt: megostromolni városaikat, mert ezek feldúlása által lehet a katonákat gazdag zsákmányhoz juttatni, az oltáraiért és tűzhelyeiért küzdő ellenséget pedig megsemmisíteni. (9) Levélben értesítették hát a senazust és a római népet az elért eredményekről, majd elváltak: Papirius Saepinum, Carvilius pedig Velia ellen indult légióival. 45. (1) A Curiában és a nép gyűlésén egyaránt kitörő lelkesedéssel fogadták a két consul levelét. A négynapos hálaadó ünnepségen az állam örömét az egyes polgárok buzgósága is kifejezte. (2) A győzelem nemcsak jelentős volt a római nép számára, hanem igen jókor is jött, mert éppen ekkoriban érkezett a hír, hogy az etruszkok újrakezdték a háborút. (3) Fel-felmerült a gondolat: ha a rómaiak Samniumban vereséget szenvedtek volna, hogyan lehetne bírni az etruszkokkal, akik a samnisok összeesküvésétől felbátorítva, minthogy a két consul és az egész római haderő Samniumban volt elfoglalva, a római nép lekötöttségét jó alkalomnak látták a lázadásra. (4) A szövetségesek követei, akiket Marcus Atilius praetor vezetett a senatus elé, elpanaszolták, hogy etruszk szomszédaik tűzzelvassal pusztítják határaikat, (5) amiért ők nem akarnak elpártolni a római néptől; kérték az atyákat és összeírtakat mindenre, ami szent, hogy védjék meg őket a közös ellenség erőszakos jogtalanságaitól. A követek ezt a választ kapták: ! Az aranyból vagy bronzból készült, több csavarulatból álló, az alkar nagy részét befedő karperecet eredetileg a szabinok (I. 11. 8-9) és gallok viselték, később a rómaiak is átvették mint ékszert, illetve kitüntetést. Szövetségeseknek sohasem adományozták, csak rómaiaknak. 629