Seite 627 [627]
istenektől és az emberektől való félelem; alig-alig vették fel a harcot, hisz csak
a rettegés késleltette megfutamodásukat. (5) Öldöklés közben már majdnem
a hadijelvényekig jutottak, amikor oldalról, mintha valami hatalmas sereg kö¬
zeledne, nagy porfelhő tűnt fel. Spurius Nautius — más források szerint Octavius
Maecius — volt az a segédcsapatokkal. (6) Létszámukhoz képest jókora port
kavartak, az öszvéreken ülő hajcsárok ugyanis lombos ágakat húztak maguk után
a földön. Elöl fegyverek és hadijelvények sejlettek át a homályos levegőn, majd
a még magasabbra szálló, sűrűsödő porfelhőben úgy látszott, mintha lovasság
zárná a menetet. Ez a látvány nemcsak a samnisokat, de a rómaiakat is megté¬
vesztette. (7) A consul még meg is erősítette a tévedést: az első hadijelvények
között lován ülve azt kiáltozta az ellenség füle hallatára: Cominium elesett, itt
jön tiszttársa győztesen; igyekezzenek kicsikarni a győzelmet, mielőtt a dicsőség
a másik hadseregé lesz. (8) Aztän parancsot adott a tribunusoknak és a centu¬
ridknak, hogy nyissanak utat a lovassagnak. Treboniusszal és Caediciusszal mar
előre megállapodott, hogy ha majd lándzsáját a magasba emeli és megrázza,
lovasságukkal a lehető legnagyobb lendülettel törjenek az ellenségre. (9) Jeladására
minden úgy történt, ahogy előre megbeszélték. Az egységek között rések nyíl¬
tak, előszáguldott a lovasság, előreszegzett lándzsával rontott az ellenséges sereg
sűrűjébe, és ahol csak nekik zúdult, szétzilálta egységeiket. Volumnius és Scipio
a nyomukban járt, és kaszabolta az összezavarodott ellenséget.
(10) Ekkor már megtört az isteni és emberi kényszer: szétszóródtak a lenvá¬
szoncohorsok, menekült mindenki, akár megesküdött, akár nem, és most már
egyedül az ellenségtől rettegtek. (11) Az ütközetet túlélő gyalogosok csapatát
beszorították a táborba vagy Aguiloniába, a nemesek és a lovasok pedig Bovia¬
numba menekültek. A lovasságot a rómaiak lovasai, a gyalogságot a gyalogosok
vették üldözőbe. A sereg két szárnya kétfelé vált: a jobbszárny a samnis tábor,
a balszárny a város felé tartott. (12) Volumniusnak jóval hamarabb sikerült el¬
foglalnia a tábort; a várost ostromló Scipio nagyobb ellenállásba ütközött; nem
mintha itt jobban buzgott volna a harci kedv a legyőzöttekben, csak mert a falak
hatékonyabban tartják távol a támadókat, mint a sáncok. A védők kődobálással
igyekeztek visszaverni az ellenséget a városfalaktól. (13) Scipio jól látta, hogy
ha első rémületüket kihasználva nem viszi dűlőre a dolgot, mielőtt magukhoz
térnének, az erődített város ostroma jócskán elhúzódhat. Megkérdezte hát ka¬
tonáit: belenyugszanak, hogy míg a másik seregszárny elfoglalta a tábort, őket
győztes létükre elűzik a város kapui elől? (14) Azok egyhangú, harsány nemmel
válaszoltak. Erre elsőként ő indult a kapu felé, pajzsát a feje fölé tartva, nyomá¬
ban a többiek, teknősbéka-alakzatban. Betörtek a városba, hatalmukba kerítet¬
ték a kapu körüli falakat, lelökdösve róluk a samnisokat; de mivel túl kevesen
voltak, nem merészkedtek a város belsejébe.
626