Page 620 [620]
36.
(1) Ledobálták a málhát középre, fegyvert ragadtak, ki-ki elfoglalta helyét a maga
egységében, és felállt a csatarend. (2) Már nem volt messze egymástól a két
csatasor, ott álltak szemtől szemben, várva, hogy a másik kezdje meg a támadást,
a csatakiáltást. (3) Egyiknek sem volt kedve a harchoz, és teljes épségben el is
vonulhattak volna, ki merre lát, ha nem félnek attól, hogy a másik üldözőbe veszi
őket. Szinte magától kezdődött a csata a két kelletlen és habozó ellenfél között,
bizonytalan és széteső csatakiáltással, és egyik sem mozdította ki helyéből a má¬
sikat.
(4) Ekkor a római consul, hogy felpezsdítse a küzdelmet, a lovasságból néhány
turmát külön küldött támadásra. Minthogy sokan közülük leestek a lovukról,
a többiek pedig megzavarodtak, előretörtek a samnisok is, hogy a lezuhantakat
lekaszabolják, de a rómaiak is, hogy megvédjék övéiket. (5) Így kissé megélénkült
a csata, csakhogy a samnisok jóval lendületesebben és nagyobb tömegben ron¬
tottak előre, a szétzilált római lovasság pedig saját, segítségére siető társait gá¬
zolta le megbokrosodott lovaival. (6) Ekkor kezdődött a menekülés: az egész
római csatasor sarkon fordult és futott. A samnisok már hátulról szorongatták
a menekülőket, amikor a consul eléjük vágtatott a tábor kapujához, lovas őrséget
rendelt oda, és megparancsolta, (7) hogy bárki közeledik is a sánchoz, akár római,
akár samnis, tekintsék ellenségnek. Maga is ilyen fenyegető szavakkal állta útját
a tábor felé rendetlen tömegben rohanó katonáinak: (8) , Hová, hová, katona?
— kiáltotta. — Fegyvert, vitézt találsz itt is, és amíg a consulod él, csak győztesként
juthatsz be a táborba! Válassz: polgártársaid vagy az ellenség ellen akarsz har¬
colni?”
(9) Szavai közben a lovassäg elöreszegezett ländzsäkkal körülvette a gyalo¬
gosokat, és felszólította őket, hogy térjenek vissza a csatába. A consult nemcsak
bátorsága, de a véletlen is segítette: a samnisok nem nyomultak utánuk, így
helyet hagytak a rómaiaknak, hogy hadijelvényeikkel visszaforduljanak, és a csa¬
tasort a tábortól ismét az ellenség ellen irányítsák. (10) A rómaiak egymást
buzdították, hogy vegyék fel újra a harcot. À centuriék elragadtäk a jelvényhor¬
dozóktól a hadijelvényeket, és maguk vitték előre, közben figyelmeztették ka¬
tonáikat, hogy milyen kevés ellenség közeledik, azok is szétszórtan, rendezetlen
egységekben. (11) Közben a consul kezét az ég felé tárva harsány, jól hallható
hangon templomot fogadott a Megállító Iuppiternek, ha a római csatasor ab¬
bahagyja a futást, újra csatába indul, levágja és legyőzi a samnis légiókat. (12)
Mindenki összeszedte minden erejét, hogy megfordítsák a hadi helyzetet, ve¬
zérek, katonák, gyalogos és lovas csapatok egyaránt. Sőt még az istenek hatalma
is szemmel láthatóan letekintett a római népre: könnyen eldőlt a csata, az ellen¬
séget elkergették a tábortól, majd visszaszorították addig a pontig, ahol a csata
619