Oldal 618 [618]
nyokon és falakon fegyvert, vitézt sehol nem látni, visszatartotta katonáit, akik
mindjárt meg akarták mászni az elhagyott falakat, nehogy valami rejtett csap¬
dába rohanjanak. (7) Parancsot adott, hogy a latin szövetségesek két turmaja
lovagolja körbe a falakat, és kémleljen ki mindent. A lovasok látták, hogy a vá¬
rosnak ugyanazon a részén nyíló két szomszédos kapu nyitva áll, és ezen az
útvonalon felfedezték az ellenség éjszakai menekülésének nyomait is. (8) Ekkor
óvatosan odalovagoltak a kapukhoz, biztos helyről benéztek a városba, amelyet
egyenes utcák szeltek át, és jelentették a consu/nak, hogy Feritrumot kiürítették;
ezt tanúsítja a város kétségtelen elhagyatottsága, a menekülők friss nyomai és
az éjszakai fejetlenségben elhagyott, szanaszét heverő sok holmi. (9) Erre a consul
seregével megkerülte a várost, és odavonult, ahol a lovasok jártak. A kapuktól
kis távolságra állapodott meg, és beküldött öt lovast, hogy hatoljanak be bizonyos
távolságra, és ha mindent rendben találnak, hárman maradjanak ott, ketten pedig
térjenek vissza, és jelentsék neki, mit tapasztaltak. (10) Amikor a felderítők
visszatértek, és közölték, hogy behatoltak odáig, ahonnan minden irányban
szétnézhettek, és mindenütt csendet és elhagyatottságot észleltek, (11) a consul
azonnal behatolt a városba néhány harckész coZorsszal, meghagyva, hogy a töb¬
biek közben építsenek erődített tábort. (12) A bevonuló katonák betörték az
ajtókat, de csak néhány öreget és beteget találtak, valamint hátrahagyott holmi¬
kat, amelyeket nehéz lett volna elszállítani. (13) Ezeket széthordták. A foglyok¬
tól megtudták, hogy közös terv alapján több szomszédos város lakói is a mene¬
külést választották; az ő városukból az első őrségváltáskor menekültek el, és
a rómaiak valószínűleg a többi várost is üresen fogják találni. (14) A foglyok
vallomása igaznak bizonyult; a consul pedig birtokba vette az elhagyott városokat.
35.
(1) A másik consulnak, Marcus Atiliusnak korántsem volt ilyen könnyű dolga.
Arra a hírre, hogy a samnisok Luceriát ostromolják, odavezette légióit, és a város
határában találkozott az ellenséggel. Az elkeseredés kiegyenlítette a küzdők
erejét. (2) A csata váltakozó szerencsével folyt, és döntetlenre végződött. Az
eredmény mégis a rómaiakra nézve volt gyászosabb, egyrészt mert nem voltak
hozzászokva a vereséghez, másrészt mert nem csata közben, inkább a visszavo¬
nulásnál derült ki, mennyivel többet vesztettek halottakban és sebesültekben.
(3) Így a táborban akkora rémület vett erőt rajtuk, hogy ha ez harc közben fogta
volna el őket, súlyos vereséget szenvedtek volna. Az éjszakát így is rettegésben
töltötték, minden pillanatban attól tartottak, hogy a samnisok megrohanják
táborukat, vagy kora hajnalban kell közelharcra kelniük a győztesekkel.
(4) Az ellenség veszteségei kisebbek voltak, de a lelkiállapota nem volt jobb.
Amint megvirradt, szerettek volna harc nélkül elvonulni. De csak egyetlen út
617