OCR
vagy Appius Claudiusnak,! úgyhogy te csak ne viszolyogj attól, hogy befogadj minket a papok közé. (7) Sok múltbeli dicsőséget hozunk magunkkal, sőt mindent, amire ti oly büszkék vagytok: Lucius Sextius volt az első plebejus consul, (8) Gaius Licinius Stolo az első lovassági főparancsnok,? Gaius Marcius Rutilus az elsö dictator €s censor, Quintus Publilius Philo az elsö praetor. (9) Minden egyes alkalommal végighallgattuk ugyanazt: hogy csak ti kérhettek madárjóslatot, csak nektek van családfátok, csak benneteket illethet meg jogszerűen háborúban és békében a főhatalom és a jósjelkérés joga. A plebejusok eddig mindkét jogot éppen olyan szerencsével gyakorolták, mint a patríciusok, és ez a jövőben is így lesz. (10) Hallottátok már hírét, hogy az első patríciusok nem az égből pottyantak, hanem azok kerülhettek közéjük, akik meg tudták nevezni az apjukat! — ami mindössze annyit jelent, hogy szabad szülőktől származtak? (11) Nos, én egy consult tudok apámként megnevezni, a fiam pedig már egy consul nagyapával is dicsekedhet majd. A dolog lényege az, polgárok, hogy megszerezzük mindazt, amiből kizártak bennünket. (12) A patríciusok pedig csak viszálykodni akarnak, a küzdelem eredménye nem is érdekli őket. Énú úgy vélem, hogy - szolgáljon ez magatoknak és az államnak egyaránt javára, békéjére, boldogulására — meg kell szavaznotok ezt a torvényjavaslatot.” 9. (1) A nép követelte, hogy azonnal szólítsák szavazásra a íribusokat, és nem volt kétséges, hogy a javaslatot megszavazzák. A íribunusi tiltakozás miatt azonban ez a nap veszendőbe ment. (2) Másnap a íribunusokat sikerült megfélemlíteni, így a nép nagy szótöbbséggel elfogadta a törvényt. Pontifexekké választották a javaslatot támogató Publius Decius Must, valamint Publius Sempronius S0phust, Gaius Marcius Rutilust és Marcus Livius Dentert. A köznépből választott öt augur pedig Gaius Genucius, Publius Aelius Paetus, Marcus Minucius Faesus, Gaius Marcius és Titus Publilius lett. Igy a pontifexek szama nyolc, az auguroké kilenc lett. (3) Ebben az évben terjesztette elő Marcus Valerius consul a néphez való fellebbezésről szóló, az eddigieknél több szankciót tartalmazó törvényjavaslatot. ! Célzás arra, hogy a patrícius kiváltságokat most annyira védő Claudius család őse — szabin nevén Attius Clausus, későbbi, római nevén Appius Claudius — annak idején, amikor a szabinoktól Rómába menekült, maga is befogadott idegen volt (II. 16. 3—5). ? Lásd a VI. 39. 3 jegyzetét. 3 Nepetimolögiän alapuló, lefordithatatlan szójáték a pazricius és a patrem ciere (apát megnevezni") kifejezés között. 587