Page 571 [571]
OCR
(6) Quintus Fabius proconsul Allifae városánál nyílt csatában csapott össze a samnisokkal. Győzelme egy pillanatig sem volt kétséges; az ellenséget szétverte, visszaszorította táborába, és a tábor is elesett volna, ha nem jár annyira végére a nap. Így is körülzárta azt még az éj beállta előtt, és egész éjszaka őriztette, hogy senki ne szökhessen meg. (7) Az ellenség másnap kora hajnalban felajánlotta a megadást. Megállapodtak, hogy a samnisokat egy szál ruhában elengedik, de mindegyiknek szégyeniga alatt kellett átvonulnia. (8) A samnisok szövetségeseiről nem szólt a megállapodás: mintegy 7000-et nyilvános árverésen rabszolgának adtak el. Aki hernicus polgárnak vallotta magát, azt a többiektől elkülönítve őrizetbe vették. (9) Fabius ezeket mind Rómába küldte a senazus elé, és miután kivizsgálták, hogy mint hivatalosan besorozott katonák vagy mint önkéntesek harcoltak-e a samnisok oldalán a rómaiak ellen, (10) különböző latin népek őrizetére bízták őket. Az új consulokat — mert közben már megválasztották őket —, Publius Cornelius Arvinát és Ouintus Marcius Iremulust [306] bízták meg, hogy az ügyet ismét terjesszék a senazus elé. (11) A hernicusok ezt igen sérelmesnek találták. Az anagniabeliek minden népet gyűlésre hívtak össze az ügynevezett Tengerparti Circusba, ahol a hernicusok összes népe — Aletrium, Ferentinum és Verulae lakói kivételével — hadat üzent a római népnek. 43. (1) Minthogy Fabius kivonult Samniumból, itt is újra feltámadt a nyugtalanság. Caiatia! és Sora városok római helyőrségeikkel együtt elestek, és az ellenség gyalázatosan elbánt a fogságba ejtett katonákkal. (2) Ezért egy hadsereg élén ideküldték Publius Corneliust, (2) míg az új ellenségeket — ugyanis már az anagniabelieknek és a többi hernicusnak szóló hadüzenetet is megszavazta a nép — Marciusra biztäk. (3) Az ellenség kezdetben megszállta az összes alkalmas helyet, minden kapcsolatot elvágva a két consul tábora között, úgyhogy még a könnyű futárok sem tudtak átjutni. (4) Így néhány napig mindkét consul teljes bizonytalanságban volt, és aggódott a másik helyzete miatt. Ez a félelem Rómába is átszivárgott, olyannyira, hogy a fiatalabb korosztályból az összes katonaköteles férfit feleskették, és számítva minden eshetőségre, két szabályos hadsereget szerveztek. (5) Azonban a hernicusok elleni háború nem úgy folytatódott, ahogy a pillanatnyi rémület vagy e nép ősi dicsősége alapján várni lehetett volna. (6) Sehol semmi említésre méltó cselekedetre nem mertek vállalkozni, néhány nap alatt három táborukból is kiverték őket, majd — annak fejében, hogy a római seregnek két! Földrajzilag indokolt szövegjavítás a kéziratokban szereplő Calatia helyett. 570
