Page 571 [571]
(6) Quintus Fabius proconsul Allifae városánál nyílt csatában csapott össze
a samnisokkal. Győzelme egy pillanatig sem volt kétséges; az ellenséget szét¬
verte, visszaszorította táborába, és a tábor is elesett volna, ha nem jár annyira
végére a nap. Így is körülzárta azt még az éj beállta előtt, és egész éjszaka őriz¬
tette, hogy senki ne szökhessen meg. (7) Az ellenség másnap kora hajnalban
felajánlotta a megadást. Megállapodtak, hogy a samnisokat egy szál ruhában
elengedik, de mindegyiknek szégyeniga alatt kellett átvonulnia. (8) A samnisok
szövetségeseiről nem szólt a megállapodás: mintegy 7000-et nyilvános árverésen
rabszolgának adtak el. Aki hernicus polgárnak vallotta magát, azt a többiektől
elkülönítve őrizetbe vették. (9) Fabius ezeket mind Rómába küldte a senazus elé,
és miután kivizsgálták, hogy mint hivatalosan besorozott katonák vagy mint
önkéntesek harcoltak-e a samnisok oldalán a rómaiak ellen, (10) különböző latin
népek őrizetére bízták őket. Az új consulokat — mert közben már megválasztot¬
ták őket —, Publius Cornelius Arvinát és Ouintus Marcius Iremulust [306]
bízták meg, hogy az ügyet ismét terjesszék a senazus elé. (11) A hernicusok ezt
igen sérelmesnek találták. Az anagniabeliek minden népet gyűlésre hívtak össze
az ügynevezett Tengerparti Circusba, ahol a hernicusok összes népe — Aletrium,
Ferentinum és Verulae lakói kivételével — hadat üzent a római népnek.
43.
(1) Minthogy Fabius kivonult Samniumból, itt is újra feltámadt a nyugtalanság.
Caiatia! és Sora városok római helyőrségeikkel együtt elestek, és az ellenség
gyalázatosan elbánt a fogságba ejtett katonákkal. (2) Ezért egy hadsereg élén
ideküldték Publius Corneliust, (2) míg az új ellenségeket — ugyanis már az
anagniabelieknek és a többi hernicusnak szóló hadüzenetet is megszavazta a nép
— Marciusra biztäk.
(3) Az ellenség kezdetben megszállta az összes alkalmas helyet, minden
kapcsolatot elvágva a két consul tábora között, úgyhogy még a könnyű futárok
sem tudtak átjutni. (4) Így néhány napig mindkét consul teljes bizonytalanságban
volt, és aggódott a másik helyzete miatt. Ez a félelem Rómába is átszivárgott,
olyannyira, hogy a fiatalabb korosztályból az összes katonaköteles férfit feles¬
kették, és számítva minden eshetőségre, két szabályos hadsereget szerveztek. (5)
Azonban a hernicusok elleni háború nem úgy folytatódott, ahogy a pillanatnyi
rémület vagy e nép ősi dicsősége alapján várni lehetett volna. (6) Sehol semmi
említésre méltó cselekedetre nem mertek vállalkozni, néhány nap alatt három
táborukból is kiverték őket, majd — annak fejében, hogy a római seregnek két¬
! Földrajzilag indokolt szövegjavítás a kéziratokban szereplő Calatia helyett.
570