Seite 570 [570]
(16) Amint látta, hogy az umber csapatok rendezetlenül tódulnak a sáncai
felé, visszahívta katonáit a munkálatoktól, és amennyire a terep és az idő meg¬
engedte, felsorakoztatta őket. Megérdemelt dicsérő szavakkal idézte fel előttük
etruszk és samnis földön szerzett dicsőségüket; felszólította őket, intézzék el az
etruszk háború e csekély függelékét, és álljanak bosszút az ellenségen azért az
istentelen kijelentéséért, hogy Róma megostromlásával fenyegetőzött. (17) Sza¬
vait a katonák olyan lelkesedéssel fogadták, hogy önkéntelenül kitörő kiáltozá¬
sukkal félbeszakították vezérük szónoklatát. Még el sem hangzott a parancs, fel
sem harsantak a kürtök és a trombiták, máris rendezetlen rohammal vetették rá
magukat az ellenségre. (18) Nem úgy rontottak rájuk, mint fegyveres férfiakra
szokás, hanem — igen különös módon - először a hadijelvényeket kezdték kikap¬
kodni a hordozöik kez&böl, majd a jelvenyhordozökat vonszoltäk oda a consulhoz,
vagy felfegyverzett katonäkat hurcoltak ät a sajät csatasorukböl a magukeba.
Ahol pedig harcra került a sor, ott is inkäbb pajzzsal, mint karddal küzdöttek:
pajzsdudorral vagy vállal megtolva terítették le ellenfeleiket. (19) Többen estek
fogságba, mint ahányan elestek. A csatasorban végigjárt az ellenségnek szóló
utasítás, hogy tegyék le a fegyvert, (20) így a csata kezdeményezői még harc
közben megadták magukat. Másnap és a következő napokban meghódolt Umbria
többi népe is. Csak Ocriculum lakóit fogadták kezességvállalással barátságukba
a rómaiak.
42.
(1) Fabius, miután győzött a nem neki kisorsolt háborúban, seregével visszatért
a rábízott területre. (2) Ahogy az előző évben a nép választotta újra consullá
szerencsés haditetteiért, a következő évre — amelyben Appius Claudius és Lucius
Volumnius lettek a consulok [307] — a senatus hosszabbította meg hadvezéri
megbízatását, Appius szenvedélyes tiltakozása ellenére.
(3) Egyes évkönyvekben azt olvasom, hogy Appius censorként pälyäzott a con¬
sulsagra, és Lucius Furius népfribunus addig nem engedte megtartani a válasz¬
tást, amíg censori tisztéről le nem mondott. (4) Amikor megválasztották consulnak,
Rómában maradt, míg tiszttársára bízták az új háború vezetését a sallentinusok!
ellen; így otthoni tevékenységével igyekezett növelni befolyását, ha már a katonai
dicsőség másoknak jutott. (5) Volumnius nem lehetett elégedetlen feladatával.
Sok szerencsés ütközetet vívott, az ellenség több városát rohammal elfoglalta.
A zsákmánnyal bőkezűen bánt, és nemcsak e magában is vonzó tulajdonságával
kötelezte le katonáit, hanem szívélyes magatartásával is. Ily módon elérte, hogy
szinte keresték a veszélyt és a fáradságot.
! Az olasz , csizma" sarkában élő nép.
569