Seite 569 [569]
ostrommal kényszerítette megadásra. (4) A samnisokkal nyílt csatára is sor
került; itt az ellenséget nem túl heves küzdelemben legyőzték, és az ütközetnek
talán még az emléke is feledésbe ment volna, ha nem ez lett volna az első alka¬
lom, amikor a marsusok a rómaiak ellen küzdöttek. A marsusokat a paelignusok
is követték az elpártolásban, de ők is ugyanúgy végezték.
(5) Szerencsésen hadakozott a másik consul, Decius is. A targuiniibelieket
megfélemlítéssel kényszerítette, hogy seregét lássák el élelemmel, és kérjenek
40 évre fegyverszünetet. (6) A volsiniibeliektől több erődítményt rohammal
elfoglalt, néhányat le is rombolt, hogy ne szolgálhasson az ellenségnek mene¬
dékül, és azzal, hogy mindenfelé megmutatta erejét, olyan rémületet keltett, hogy
az összes etruszk nép békeszerződésért fordult hozzá. (7) Ezt ugyan nem érték
el, de egyévi fegyverszünetet azért ki tudtak eszközölni. Ebben az évben a római
sereg zsoldját az ellenség fizette, és még két tunikát is kellett adniuk minden
katonának - ez volt a fegyverszünet ára.
(8) Az Etruriában már helyreállt nyugalmat az umberek váratlan elpártolása
zavarta meg. Ez a nép nem szenvedte meg a háború csapásait, legfeljebb a föld¬
jei sínylették meg a hadsereg átvonulását. (9) Most egész ifjúságukat hadba
szólították, és az etruszkok nagy részét is lázadásra bírták. Ezzel olyan tekinté¬
lyes sereget sikerült szervezniük, hogy azzal hencegtek: ők bizony itthagyják
Deciust a hátuk mögött Etruriában, és már indulnak is Róma városa ellen — így
dicsőítették saját magukat és ócsárolták a rómaiakat. (10) Amint ez a kezdemé¬
nyezés a fülébe jutott Decius consulnak, erőltetett menetben Róma alá vonult,
tábort ütött a Pupinia zribus földjén,! és feszült figyelemmel várta az ellenségről
érkező híreket.
(11) Rómában sem vették félvállról az umbriai háborút. Már a puszta fenye¬
getés is félelmet keltett bennük, hiszen a galloktól elszenvedett vereség már
egyszer megmutatta, milyen védtelen városban laknak. (12) Ezért követeket
küldtek Fabius consulhoz, hogy ha a samnis háborúban beáll egy lélegzetvételnyi
szünet, seregével sietve vonuljon Umbriába. (13) A consul engedelmeskedett
a parancsnak, és erőltetett menetben egyenesen Mevaniához, az umber csapatok
akkori tartózkodási helyére vonult. (14) Az umberekre úgy ráijesztett a consul
váratlan érkezése — hiszen úgy tudták, egy másik háború köti le Samniumban,
Umbriától távol -, hogy egyesek azt javasolták, vonuljanak vissza megerősített
városaikba, mások pedig, hogy adják fel az egész háborút. (15) Az általuk Ma¬
terinának nevezett tájegység lakóinak biztatására azonban nemcsak fegyverben
maradtak, de tüstént harcba is bocsátkoztak. Fabiust éppen tábora erődítési
munkálatai közben érte a támadás.
! Rómától északkeletre, az Anio északi partján.
568