Oldal 565 [565]
OCR
sem voltak biztosak, hogy egyáltalán él még; Fabius, a másik consu/ pedig személyes ellensége volt Papiriusnak.! (11) Hogy ez a viszály ne veszélyeztesse az állam érdekeit, a senatus úgy döntött, néhány consu/viselt férfit küld hozzá követségbe, (12) hogy nemcsak az állam, de a maguk tekintélyét is latba vetve rábeszéljék: gondoljon hazájára, és feledkezzen el személyes ellentéteikről. (13) A követek el is mentek Fabiushoz, és hírül adták neki a senatus határozatát, saját, megbízatásukhoz illő szavaikkal kísérve. A consul a földre szögezte szemét, egy szót sem válaszolt, majd visszavonult, teljes bizonytalanságban hagyva őket szándékai felől. (14) Azután — ahogy az szokás — az éjszaka csendjében kinevezte dictatorrá Lucius Papiriust. Amikor a követek köszönetet mondtak neki az önmagán aratott fényes győzelemért, ő továbbra is makacs hallgatásba burkolózott, anélkül hogy egy szóval is választ adott volna nekik vagy visszatért volna cselekedetére, ezzel is bizonyítva, milyen mély sérelmet tartott féken magában roppant lelkierejével. (15) Papirius Gaius Iunius Bubulcust nevezte ki lovassági főparancsnokká. Amikor azonban a curiáknak szavazniuk kellett volna fővezéri teljhatalmáról, a tanácskozást egy baljós előjel szakította félbe. Ugyanis a Faucia curia szavazásának eredményét hirdették volna ki először, amely két csapás miatt is rossz hírűvé vált: a Város megszállása és a caudiumi béke évében egyaránt ez szavazott először. (16) Macer Licinius még egy harmadik csapást is említ, a cremerai vereséget, amely szintén e curia baljós hírét növeli. 39. (1) A dictator másnap újabb jósjelkérés után megszavaztatta a törvényt. Ezután útnak indult a ciminusi erdőn való átvonulás ijesztő hírére újonnan szervezett légiókkal. Longulához érve átvette Marcius consul régi seregét, és harcba indította csapatait. (2) Szemmel láthatóan az ellenség sem akart kitérni az ütközet elől. Minthogy azonban egyik fél sem kezdte meg a harcot, a felsorakozott, harcra kész seregekre ráesteledett. (3) Ezután jó ideig nyugton maradtak a közelben épült állandó táborukban, nem becsülvén alá sem a maguk erejét, sem az ellenséget. (4) Közben Etruriában is kedvezően alakultak az esemenyek.>? Megvívták a döntő csatát az umberek seregével. Az ellenség nem tudott helytállni a rendkívül hevesen induló küzdelemben, így az ütközetet inkább a futás, ! Livius a VIII. 30-35-ben elbeszélt eseményekre céloz, amikor Papirius Cursor kis híján kivégeztette Fabiust függelemsértésért. ? Ogilvie kissé bizonytalan kiegészítése; a kéziratos hagyományban a mondatból csak foszlányok maradtak. 564
