Page 563 [563]
OCR
adandó alkalommal levezényelték a síkságra. (3) Itt először hadrendbe sorakoztak, és helyben maradtak, teret hagyva a felvonulásra az ellenségnek is. Majd amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a másik fél kitér a harc elől, megindultak a sáncok ellen. (4) Itt látva, hogy még az előőrsöket is visszavonták a sáncok mögé, hirtelen kiáltozás támadt vezéreik körül: követelték, hogy ide hozassák ki számukra a táborból aznapi fejadagjukat, mert ők le nem teszik a fegyvert, hanem még az éjjel vagy legalábbis kora hajnalban megrohanják az ellenséges tábort. (5) A római sereg ugyanilyen izgatott hangulatban volt, de féken tartotta a vezér parancsa. Már vagy tizedik órájához érkezett a nap, amikor elrendelte, hogy vacsoräzzanak meg, és meghagyta nekik, hogy maradjanak fegyverben, mert a nap vagy az éjszaka bármely időpontjában megadhatja a jelet. (6) Csak néhány szót intézett hozzájuk: kiemelte a samnis háborúk súlyosságát, míg az etruszkokat ehhez képest jelentéktelennek nevezte. Össze sem lehet hasonlítani — mondta — ezt az ellenséget a másikkal, sem ezek sokaságát azokéval. Ráadásul a rómaiaknak van még egy titkos fegyverük, amelyről most még hallgatnia kell, de majd megtudják idejében, mi az. — (7) Ezzel a homályos utalással azt engedte sejteni, hogy az ellenség árulás áldozata lesz: így akarta helyreällitani a túlerő miatt szorongó katonák bátorságát. Állítása valószínűnek is látszott, mert az ellenség nem vont sáncot táborhelye köré. A katonák új erőre kaptak az étkezéstől, majd lepihentek. A negyedik őrségváltás ideje körül jött a csendes ébresztő, és fegyvert ragadtak. (8) A lovászok között fejszéket osztottak szét a sánc kidöntésére és az árkok betemetésére. A sereg a sáncokon belül állt csatarendbe, néhány válogatott co/ors pedig a kapuknál helyezkedett el. (9) Aztán nem sokkal napkelte előtt, ami nyári éjszakákon a különösen mély álom ideje, megadták a jelet. Ledöntötték a sáncot, előtört a csatasor, és rátámadt a szanaszét heverő ellenségre. Egyeseket teljes mozdulatlanságban, másokat félálomban a fekhelyükön, legtöbbjüket fegyveréért rohantában érte a halál. (10) Csak kevesnek volt ideje felfegyverkezni, de minthogy sem hadijelveny, sem vezér nem nyújtott nekik biztos irányítást, a rómaiak őket is szétszórták, majd üldözőbe vették. Azok szétfutottak, ki a tábor, ki az erdő felé. Az erdő volt a biztosabb menedék, mert a mezőn fekvő tábor még aznap elesett. A zsákmányból az aranyat és az ezüstöt be kellett szolgáltatni a consuinak, minden egyéb a katonáké lett. (11) Ezen a napon mintegy 60 000 ellenséges katona esett el vagy került fogságba. Egyes történetírók szerint ez a híres csata a ciminusi erdőn túl, Perusiánál zajlott le, és polgárságunkat nagy félelem töltötte el, hogy a sereget, amelyet oly félelmetes erdőség választ el Rómától, a körös-körül fellázadt etruszkok és umbriaiak megsemmisítik. (12) De akárhol vívták is meg az ütközetet, a rómaiak győztek. Ezért Perusiából, Cortonából és Arretiumból, Etruria akkoriban 562
