Page 563 [563]
adandó alkalommal levezényelték a síkságra. (3) Itt először hadrendbe sorakoz¬
tak, és helyben maradtak, teret hagyva a felvonulásra az ellenségnek is. Majd
amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a másik fél kitér a harc elől, megindultak a sán¬
cok ellen. (4) Itt látva, hogy még az előőrsöket is visszavonták a sáncok mögé,
hirtelen kiáltozás támadt vezéreik körül: követelték, hogy ide hozassák ki szá¬
mukra a táborból aznapi fejadagjukat, mert ők le nem teszik a fegyvert, hanem
még az éjjel vagy legalábbis kora hajnalban megrohanják az ellenséges tábort.
(5) A római sereg ugyanilyen izgatott hangulatban volt, de féken tartotta
a vezér parancsa. Már vagy tizedik órájához érkezett a nap, amikor elrendelte,
hogy vacsoräzzanak meg, és meghagyta nekik, hogy maradjanak fegyverben,
mert a nap vagy az éjszaka bármely időpontjában megadhatja a jelet. (6) Csak
néhány szót intézett hozzájuk: kiemelte a samnis háborúk súlyosságát, míg az
etruszkokat ehhez képest jelentéktelennek nevezte. Össze sem lehet hasonlíta¬
ni — mondta — ezt az ellenséget a másikkal, sem ezek sokaságát azokéval. Rá¬
adásul a rómaiaknak van még egy titkos fegyverük, amelyről most még hallgat¬
nia kell, de majd megtudják idejében, mi az. — (7) Ezzel a homályos utalással
azt engedte sejteni, hogy az ellenség árulás áldozata lesz: így akarta helyreälli¬
tani a túlerő miatt szorongó katonák bátorságát. Állítása valószínűnek is látszott,
mert az ellenség nem vont sáncot táborhelye köré. A katonák új erőre kaptak az
étkezéstől, majd lepihentek. A negyedik őrségváltás ideje körül jött a csendes
ébresztő, és fegyvert ragadtak. (8) A lovászok között fejszéket osztottak szét
a sánc kidöntésére és az árkok betemetésére. A sereg a sáncokon belül állt csa¬
tarendbe, néhány válogatott co/ors pedig a kapuknál helyezkedett el.
(9) Aztán nem sokkal napkelte előtt, ami nyári éjszakákon a különösen mély
álom ideje, megadták a jelet. Ledöntötték a sáncot, előtört a csatasor, és rátámadt
a szanaszét heverő ellenségre. Egyeseket teljes mozdulatlanságban, másokat
félálomban a fekhelyükön, legtöbbjüket fegyveréért rohantában érte a halál. (10)
Csak kevesnek volt ideje felfegyverkezni, de minthogy sem hadijelveny, sem
vezér nem nyújtott nekik biztos irányítást, a rómaiak őket is szétszórták, majd
üldözőbe vették. Azok szétfutottak, ki a tábor, ki az erdő felé. Az erdő volt
a biztosabb menedék, mert a mezőn fekvő tábor még aznap elesett. A zsákmány¬
ból az aranyat és az ezüstöt be kellett szolgáltatni a consuinak, minden egyéb
a katonáké lett. (11) Ezen a napon mintegy 60 000 ellenséges katona esett el
vagy került fogságba.
Egyes történetírók szerint ez a híres csata a ciminusi erdőn túl, Perusiánál
zajlott le, és polgárságunkat nagy félelem töltötte el, hogy a sereget, amelyet oly
félelmetes erdőség választ el Rómától, a körös-körül fellázadt etruszkok és
umbriaiak megsemmisítik. (12) De akárhol vívták is meg az ütközetet, a róma¬
iak győztek. Ezért Perusiából, Cortonából és Arretiumból, Etruria akkoriban
562