Page 562 [562]
hajítódárdával felszerelve. De minden nyelvtudásnál, minden álruhánál és szer¬
számnál több védelmet biztosított nekik az, hogy senki el nem tudta képzelni,
hogy egy idegen nekivág a Ciminus rengetegének. (7) Állítólag eljutottak egé¬
szen a camerinumi umberekig, ahol a római már be mert mutatkozni, és amikor
az ottani senatus elé vezették, a consul nevében tárgyalt velük a szövetségi és
barátsági szerződésről. Ezután nyájasan megvendégelték őt, és megüzenték vele
a rómaiaknak: (8) ha seregük erre vonul, harmincnapi élelmet bocsátanak ren¬
delkezésükre, és a camerinumi umberek ifüsäga fegyverben värja a parancsukat.
(9) A consul, amint megkapta az üzenetet, este az első őrségváltáskor előre¬
küldte a málhát, mögötte útnak indította a légiókat is, maga pedig a lovassággal
helyben maradt. Másnap kora hajnalban a erdő peremén felállított ellenséges
előőrslánc elé lovagoltak, (10) és jó ideig lekötötték az ellenség figyelmét. Ezután
visszatértek a táborba, majd a túlsó kapun távoztak onnan, így még az éj beáll¬
ta előtt utolérték a gyalogos sereget. (11) Másnap hajnalban a cozisu/ már fel is
ért a Ciminus-hegy gerincére. Megszemlélte innen Etruria termékeny síksága¬
it, majd nekieresztette katonáit. (12) Már tömérdek prédát hajtottak el, amikor
útjukat állták az etruszk földművesekből az ottani vezetők által sebtében össze¬
toborzott csapatok, de olyan szervezetlenül, hogy a zsákmányolás megtorlása
helyett jóformán maguk is zsákmányul estek. (13) A rómaiak egy részüket le¬
vágták, a többit megfutamították, széltében-hosszában végigpusztították a vi¬
déket, majd mindenféle zsákmánnyal megrakodva, győztesen tértek vissza tá¬
borukba.
(14) Épp ekkor hozta meg ide öt követ és két népéribunus Fabiusnak a senatus
üzenetét," hogy ne keljen át a Ciminus rengetegén. Örömmel hallották, hogy
elkéstek, már nem tudják megakadályozni a háború folytatását, és a győzelem
hírével tértek vissza Rómába.
37.
(1) A consul ezzel a hadjárattal nem vetett véget a háborúnak, inkább még job¬
ban kiterjesztette. A pusztítás ugyanis érzékenyen sújtotta a Ciminus-hegy lá¬
bánál elterülő vidéket, és a felháborodás nemcsak Etruria népeit állította talpra,
hanem a szomszédos Umbria lakosait is. (2) Így aztán Sutriumnál olyan hatal¬
mas hadsereg gyűlt össze, mint még soha. Most már nemcsak hogy az erdőn
kívül ütötték fel táborukat, de úgy égtek a harci vágytól, hogy csapataikat az első
! Livius tudésitäsänak hiteléhez férhet némi kétség. À néprribunusoknak az lett volna
a szerepe, hogy hatalmuknál fogva kényszerítsék a hadvezért az utasítás megtartására
— kiküldetesük megsem egészen érthető, hiszen hatalmuk csak Róma egymérföldes
körzetében volt érvényes.
561