sebet, nem egykönnyen tudtak följebb nyomulni, hogy kézitusát kezdjenek, és
hajítófegyverek híján a távolból sem tudták folytatni a küzdelmet. (6) Ott álltak
kitéve a találatoknak, mivel már semmi nem védte őket eléggé, néhányan már
meg is hátráltak, amikor a Aastatusok és a princepsek kardot rantva ujabb csata¬
kiáltással rátámadtak megingott, bizonytalan hadrendjükre. (7) Rohamuknak
az etruszkok nem tudtak ellenállni, és sarkon fordulva, fejvesztett futással me¬
nekültek táboruk felé. Csakhogy a római lovasság a mezőn át keresztben elébe
vágott a menekülőknek, akik erre a tábor helyett a hegyek felé futottak tovább.
(8) A majdnem fegyvertelen, sebekkel borított sereg végül a Ciminus rengete¬
gébe! vette be magát. A rómaiak, miután sok ezer etruszkot levágtak és 38 ha¬
dijelvényüket megszerezték, az ellenséges tábort is hatalmukba kerítették, ha¬
talmas zsákmánnyal együtt. Csak ezután gondolkodtak el az ellenség üldözésén.
36.
(1) A Ciminus rengetege akkoriban még járhatatlanabbnak és félelmetesebbnek
számított, mint nemrégiben a germán erdők,? és addig még a kereskedők is
messze elkerülték. Szinte senkinek nem fűlött a foga hozzá, hogy ide behatoljon,
kivéve magát a vezért; a többiek még nem felejtették el a caudiumi vereséget.
(2) Végül a jelenlévők egyike, a consul fivére — van, aki szerint Fabius Kaesénak
hívták, mások szerint Gaius Claudiusnak, és csak az anyjuk volt közös a consullal?
— felajánlotta, hogy elmegy felderítő útra, és hamarosan mindenről biztos érte¬
süléseket szerez. (3) Caerében nevelkedett, vendégbarát családnál, megismerte
az etruszk kultúrát, és alaposan elsajátította a nyelvet is. Tobb szerzénél olvasom,
hogy akkoriban éppoly általános szokás volt a római gyerekeket etruszk, mint
ma görög nevelésben részesíteni, (4) de valószínűbb, hogy ez a férfi, aki ily me¬
rész álcázással vegyült el az ellenség között, különlegesen jól ismerte őket. Azt
mondják, egyetlen szolga kísérte, aki vele együtt nevelkedett, így szintén jártas
volt a nyelvben. (5) Indulás előtt csak annyit tudakoltak meg, nagyjából milyen
a vidék, amelynek nekivágnak, és mi a neve az ottani népek vezetőinek, nehogy
beszélgetés közben lelepleződjenek, ha nem tudnak valami közismert dolgot.
(6) Pásztornak öltözve indultak el, paraszti eszközökkel, sarlóval és két-két gall
! A mai Monti Cimini körül elterülő erdőségek az ókorban valószínűleg a mostaninál is
nagyobb kiterjedésűek voltak.
? À germániai erdőségekről Caesar Ga// háborújában (VI. 25-28.) meg leginkäbb mäsod¬
kézből származó, mesés értesülések olvashatók. Kr. e. 38-37-ben Agrippa, majd 25-ben
M. Vinicius kelt át a Rajnán — Livius IX. könyvének keletkezéséhez ez utóbbi hadjárat
esik a legközelebb, így szerzőnk erre gondolva említheti meg Germániát.
3 A kéziratok — talán szövegromlás folytán, talán nem — a M. Fabius névváltozatot is
megemlítik.