Page 556 [556]
(14) A szavaitól fellelkesedett katonák, nem törődve semmi nehézséggel,
rátámadtak a felülről fenyegető ellenséges csatasorra. Némiképp meg kellett
erőltetniük magukat, amíg feljutottak a lejtőn, (15) de amint az első hadijelvények
felértek a fennsíkra, és a csatasor sima talajt érzett a lába alatt, megfordult a hely¬
Zet, és a rémület a lesben állókra csapott át, akik rendetlenül, fegyvertelenül,
futva menekültek vissza rejtekhelyükre, ahol nemrég még lesben álltak. (16) De
a nehezen járható vidéken, amelyet az ellenség számára választottak ki, a saját
csapdájukba estek. Alig néhányuknak sikerült elmenekülnie; mintegy 20 000-et
vágtak le közülük, majd a győztes rómaiak szétszéledtek, hogy összegyűjtsék az
ellenség által zsákmányul odaterelt jószágot."
32.
(1) Miközben Samniumban így alakultak az események, Etruria népei már mind
fegyvert fogtak Arretium kivételével, és hatalmas háborúba kezdtek: ostrom alá
vették a rómaiakkal szövetséges Sutriumot, amely mintegy Etruria kulcsa volt.
(2) Aemilius, az egyik consu/ hadseregével az ostromlott szövetséges felszabadí¬
tására sietett. Az odaérkező rómaiak a város előtt ütöttek tábort, ahol a sutriu¬
miak bőségesen ellátták őket élelemmel.
(3) Az etruszkok az első napot végigtanakodták, hogy mit tegyenek: vigyék
mielőbb dűlőre a háborút, vagy húzzák el? Minthogy vezéreik inkább a gyors,
mint a biztonságos megoldás mellett döntöttek, másnap napkelte után kitűzték
a csatába hívó jelet, és felfegyverkezve hadrendbe álltak. (4) A consul, amikor ezt
jelentették neki, azonnal körbeküldte a parancsot, hogy a katonák reggelizzenek
meg, és miután így erőre kaptak, fogjanak fegyvert. (5) Ugy is történt, ahogy
parancsolta. Látva, hogy a sereg csatára készen fegyverben áll, kivitette a hadi¬
jelvényeket a sánc mögül, csatasorát pedig az ellenségtől nem messze állította
fel. Ott állt mindkét fél, feszülten várva, hogy a másik kezdje meg a csatakiáltást
és a harcot. (6) A nap már delelőre hajlott, de még egyetlen dárda sem repült el.
Végre az etruszkok, hogy ne távozzanak dolguk végezetlen, csatakiáltásban
törtek ki, felharsantak kürtjeik, és megkezdődött a támadás. Hasonló lelkese¬
déssel indultak harcba a rómaiak is, (7) és elkeseredett dühvel csaptak össze.
Számban az etruszkok, hősiességben a rómaiak voltak az erősebbek. (8) A csata
ingadozott; mindkét részen sokan hullottak el, éppen a legbátrabbak, és csak
akkor kezdett eldőlni a harc, amikor a második római vonal friss erejével felvál¬
totta első vonalbeli fáradt bajtársait. (9) Az etruszkok, mivel ők nem támogatták
! A consul valószínűleg ebben a csatában ajánlotta fel azt a szentélyt Salusnak, a Megme¬
nekülés istennőjének, amelynek felszenteléséről Livius a IX. 43. 25-ben tesz említést.
555