Page 555 [555]
megostromlását tekintette legfontosabb feladatának; a várost a támadás első
napján rohammal el is foglalta, és odabent minden felnőtt férfit lemészároltatott.
(4) Győztes seregével ezután Bovianum, a samnis pentrusok rendkívül gazdag,
fegyverrel-vitézzel jól felszerelt fővárosa alá vonult. (5) Minthogy itt a bosszú¬
ra nem volt annyi ok, a katonákat inkább a zsákmány reménye tüzelte, így
foglalták el a várost. Az ellenséggel sem bántak ezért annyira kegyetlenül. A zsák¬
mányt, amely jóformán több volt, mint amennyi egész Samniumban valaha is
a kezükre jutott, a vezér bőkezűen teljes egészében a katonáknak engedte át.
A samnis vezérek, minthogy nem volt csatasor, tábor vagy város, amely a túl¬
erőben lévő rómaiakat képes lett volna feltartóztatni, (6) mindnyájan azon
törték a fejüket, hol találhatnának olyan, cselvetésre alkalmas helyet, ahol meg¬
lephetnék és bekeríthetnék a fosztogatás hevében szétszóródott római sereget.
(7) A részben a véletlen folytán, részben készakarva a rómaiak kezébe került
hadifoglyok és szökevény földművesek a consul előtt egybehangzóan azt az —
egyébként igaz — információt közölték velük, hogy a samnisok nagy csordákat
tereltek ki egy járhatatlan szurdokba. Ezzel arra késztették Iuniust, hogy a zsák¬
mány reményében harcra készen odavezesse légióit. (8) Itt az utak mentén el¬
rejtőzve hatalmas ellenséges erők álltak lesben. Mihelyt látták, hogy a rómaiak
mit sem sejtve benyomultak a szurdokba, nagy zajjal és kiáltozással egyszerre
előtörtek, és rájuk vetették magukat. (9) A váratlan fordulat először pánikot
keltett köztük, amíg hirtelenjében fegyvert ragadtak és holmijukat középre
halmozták. Majd miután ki-ki megszabadult a terhétől és felfegyverkezett,
mindenhonnan a hadijelvények köré sereglettek, és mivel jól tudták, hol a helyük,
a régi katonák fegyelmével máris formálni kezdték a csatarendet, anélkül hogy
bárki megparancsolta volna. (10) Az igencsak kétesnek ígérkező csata előtt
odalovagolt hozzájuk a consul, leugrott a lováról, majd tanúnak hívta Iuppitert,
Marsot és a többi istent, hogy ő nem a maga dicsőségét, hanem a katonáknak
zsákmányt keresve jutott ide, (11) és legfeljebb azt lehet a szemére vetni, hogy
túlságosan igyekezett katonáit gazdaggá tenni az ellenség rovására. Semmi sem
mentheti meg a gyalázattól — mondta -—, csak katonái hősiessége. (12) Csak
törjenek egy szívvel-lélekkel az ellenségre, amelyet már legyőztek a csatatéren,
kikergettek táboraiból, megfosztottak városaitól, és amely utolsó reményét egy
álnokul felállított csapdába veti, már csak a terepben, nem pedig fegyvereiben
bízva.(13) De van-e olyan erősség, amelyet ne tudna bevenni a római hősiesség?
— azzal emlékezetükbe idézte Fregellae és Sora fellegvárát," meg a többi helyet,
ahol legyőzték a kedvezőtlen terepviszonyokat.
! Vö. IX. 28. 3, 24. 1-14.
554