Oldal 553 [553]
OCR
a családjára ősidők óta jellemző makacssággal egyedül gyakorolta a censori hatalmat. (9) Ugyancsak Appius kezdeményezésére történt, hogy a Potitius nemzetség, amely a család ősi hagyományai szerint Hercules oltáránál, az Ara Maximánál a papi teendőket teljesítette," állami rabszolgákat tanított be, hogy nekik adja át ezt a szent szolgálatot. (10) A hagyomány ezután megdöbbentő esetekről tudósít, amelyekből kitűnik, hogy milyen veszedelmes szentségtörés egy vallási szertartás rangját megcsorbítani: a Potitius nemzetség 12 családjából egy éven belül kipusztult az összes felnőtt férfi — mintegy 30-an —, gyermekeikkel együtt; (11) ráadásul az istenek Appius censornak sem felejtették el ezt a cselekedetét, mert néhány év múlva megfosztották szeme világától. 30. (1) Ezért a következő év [311] consuljai, Gaius Iunius Bubulcus (harmadszor) és Ouintus Aemilius Barbula (másodszor), mindjárt az év elején panaszt tettek a nép előtt, hogy a senazus tagságának helytelenül végrehajtott összeállítása megfosztotta tekintélyétől a senazori rendet, (2) hisz jó néhány olyan személyt hagytak ki, akik sokkal méltóbbak a tagságra, mint akiket beválasztottak.? Kijelentették, hogy nem veszik tudomásul ezt az önkényes és személyes kapcsolatokon alapuló válogatást, amely nem tesz különbséget helyes és helytelen között. A senatust azonnal össze is hívták, mégpedig az Appius Claudius és Gaius Plautius censori működése előtti összetételében. (3) Ettől az évtől kezdve két, a hadügyekkel kapcsolatos tisztség betöltése is a nép kezébe került. Egyrészt mostantól a nép választotta meg a négy légió számára a 16 katonai íribunust; ezeket a tisztségeket eddig — a nép szavazatai alapján betöltött néhány hely kivételével — rendszerint a diczazorok és consulok jóindulata osztotta szét.? A javaslatot Lucius Atilius és Gaius Marcius népéribunusok terjesztették elő. (4) Mäsreszt, a Marcus Decius n&pzribunus javaslatä1 Vö. I. 7. 12-15. ? Egyéb források szerint — ahogy Livius később (IX. 46. 10-11) meg is említi — Appius eljárásában főleg azt kifogásolták, hogy a senazusba felszabadított rabszolgák fiait is beválogatta (vö. Suetonius: Claudius 24. 1) — ez azonban akár a késő köztársaságkori viszonyok visszavetítése is lehet. Egyébként ez az első megbízható adat arra, hogy a censorok állítják össze a senazust, bár Szicíliai Diodórosz (XX. 36. 5) utal rá, hogy már a Kr. e. 318-as év censorai is végezték ezt a tevékenységet. Festus tudósítása szerint (290 L) erre az Ovinius-féle törvény adott lehetőséget, amely kimondta, hogy a senazus tagjait a censorok választják ki az összes rendből, alkalmasságuk alapján. 3 Kr. e. 362-ben még csak hat íribunust választhatott meg a nép (VII. 5. 8-9). 552
