Oldal 545 [545]
OCR
érkezett a városhoz, hogy megbosszulja polgártársai meggyilkolását, és visszafoglalja a coloniát. (3) Amikor az utakon szerteküldött felderítők sorra jelentették, hogy a samnis légiók a nyomukban közelednek, és már nincsenek messze, (4) elébe mentek az ellenségnek, és Lautulaenál bizonytalan kimenetelű csatát vívtak. A küzdőket nem a vérveszteség vagy az egyik fél megfutamodása, hanem az éjszaka választotta szét, és nem is tudták, ők győztek-e vagy sem. (5) Egyes történetíróknál azt olvasom, hogy a csata a rómaiak vereségével végződött, és itt esett el Ouintus Aulius lovassági főparancsnok. (6) Rómából friss sereggel megérkezett Gaius Fabius, az Aulius helyébe kinevezett lovassági főparancsnok. Előreküldött futárok útján megtudakolta a dictatortól, hol álljon meg, mikor és melyik irányból támadja meg az ellenséget, és miután minden tekintetben megkapta az utasítást, lesbe állt. (7) A dictator a csata után még néhány napig a táborban tartotta seregét, mintha nem is ostromlók, hanem ostromlottak volnának, (8) majd váratlanul kitűzette a csatára szólító jelet. Úgy vélve, hogy a bátor harcosok elszántságát az a tudat fokozza leginkább, hogy csak önmagukra számíthatnak, egy szót sem szólt a katonák előtt a lovassági főparancsnok és az új hadsereg érkezéséről. (9) Mintha egyetlen végső reményük a kitörés volna, így beszélt: , Katonák! Beszorítottak minket erre a szűk helyre, és nincs más kiút számunkra, csak az, amelyet győztes harcban nyitunk magunknak. (10) Állandó táborunk sáncai eléggé biztonságosak, de itt ínség fenyeget bennünket, hisz a környező területek, ahonnan utánpótlást kaphatnánk, mind elpártoltak; és még ha az emberek akarnának is segíteni, a terep nem ad rá lehetőséget. (11) Ezért nem áltatlak benneteket: nem úgy hagyjuk itt a tábort, hogy ha nem vívtátok ki a győzelmet, visszatérhettek ide, mint tegnap. A fegyverekkel kell a sáncokat megvédenünk, nem a sáncokkal a fegyvereket! (12) Az üljön a táborában, az térjen oda vissza, akinek érdeke, hogy elnyújtsa a háborút. De mi nem nézhetünk másfelé segítségért, csak a győzelemre. (13) Induljatok hadijelvényeitekkel az ellenség ellen; és mihelyt seregünk kiért a sáncok mögül, azok, akiknek erre parancsot adtam, felgyújtják a tábort. Károtokért, katonák, majd a környék elpártolt népeitől szerzett zsákmányból kaptok kárpótlást." (14) A dictatornak a végveszélyt ecsetelő szavaitól fellelkesült katonák megindultak az ellenség ellen. Elszántságukat nem kevéssé növelte a mögöttük égő tábor látványa is, jóllehet a dicfator parancsa értelmében csak a szélső sátrakat gyújtották fel. (15) Szinte őrjöngve indultak rohamra, és az ellenség hadrendjét már első támadásukkal megbontották. Ugyanakkor a lovassági főparancsnok, a távolból meglátva, hogy ég a tábor — ez volt ugyanis a megbeszélt jel —, hátba támadta az ellenséget. A bekerített samnisok menekülni próbáltak, ki merre látott. (16) Seregük nagy részét, amely félelmében egy ponton tömörült össze, és így tolongásával önmagát akadályozta, levágták, táborukat pedig elfoglalták 544
