Page 545 [545]
érkezett a városhoz, hogy megbosszulja polgártársai meggyilkolását, és vissza¬
foglalja a coloniát. (3) Amikor az utakon szerteküldött felderítők sorra jelentet¬
ték, hogy a samnis légiók a nyomukban közelednek, és már nincsenek messze,
(4) elébe mentek az ellenségnek, és Lautulaenál bizonytalan kimenetelű csatát
vívtak. A küzdőket nem a vérveszteség vagy az egyik fél megfutamodása, hanem
az éjszaka választotta szét, és nem is tudták, ők győztek-e vagy sem. (5) Egyes
történetíróknál azt olvasom, hogy a csata a rómaiak vereségével végződött, és itt
esett el Ouintus Aulius lovassági főparancsnok.
(6) Rómából friss sereggel megérkezett Gaius Fabius, az Aulius helyébe ki¬
nevezett lovassági főparancsnok. Előreküldött futárok útján megtudakolta a dic¬
tatortól, hol álljon meg, mikor és melyik irányból támadja meg az ellenséget, és
miután minden tekintetben megkapta az utasítást, lesbe állt. (7) A dictator a csata
után még néhány napig a táborban tartotta seregét, mintha nem is ostromlók,
hanem ostromlottak volnának, (8) majd váratlanul kitűzette a csatára szólító
jelet. Úgy vélve, hogy a bátor harcosok elszántságát az a tudat fokozza leginkább,
hogy csak önmagukra számíthatnak, egy szót sem szólt a katonák előtt a lovas¬
sági főparancsnok és az új hadsereg érkezéséről. (9) Mintha egyetlen végső re¬
ményük a kitörés volna, így beszélt: , Katonák! Beszorítottak minket erre a szűk
helyre, és nincs más kiút számunkra, csak az, amelyet győztes harcban nyitunk
magunknak. (10) Állandó táborunk sáncai eléggé biztonságosak, de itt ínség
fenyeget bennünket, hisz a környező területek, ahonnan utánpótlást kaphatnánk,
mind elpártoltak; és még ha az emberek akarnának is segíteni, a terep nem ad
rá lehetőséget. (11) Ezért nem áltatlak benneteket: nem úgy hagyjuk itt a tábort,
hogy ha nem vívtátok ki a győzelmet, visszatérhettek ide, mint tegnap. A fegy¬
verekkel kell a sáncokat megvédenünk, nem a sáncokkal a fegyvereket! (12) Az
üljön a táborában, az térjen oda vissza, akinek érdeke, hogy elnyújtsa a háborút.
De mi nem nézhetünk másfelé segítségért, csak a győzelemre. (13) Induljatok
hadijelvényeitekkel az ellenség ellen; és mihelyt seregünk kiért a sáncok mögül,
azok, akiknek erre parancsot adtam, felgyújtják a tábort. Károtokért, katonák,
majd a környék elpártolt népeitől szerzett zsákmányból kaptok kárpótlást."
(14) A dictatornak a végveszélyt ecsetelő szavaitól fellelkesült katonák meg¬
indultak az ellenség ellen. Elszántságukat nem kevéssé növelte a mögöttük égő
tábor látványa is, jóllehet a dicfator parancsa értelmében csak a szélső sátrakat
gyújtották fel. (15) Szinte őrjöngve indultak rohamra, és az ellenség hadrendjét
már első támadásukkal megbontották. Ugyanakkor a lovassági főparancsnok,
a távolból meglátva, hogy ég a tábor — ez volt ugyanis a megbeszélt jel —, hátba
támadta az ellenséget. A bekerített samnisok menekülni próbáltak, ki merre
látott. (16) Seregük nagy részét, amely félelmében egy ponton tömörült össze,
és így tolongásával önmagát akadályozta, levágták, táborukat pedig elfoglalták
544