Page 544 [544]
OCR
igyekeztek állandó támadásaikkal elvonni a rómaiakat a város ostromától. (3) A dictator annál inkább az ellenséges falakra fordította minden figyelmét, mert az egész háborúban egyedül az ostromot vélte fontosnak. A samnisokra kevesebb gondja volt, velük szemben mindössze előőrsöket állított, nehogy betörjenek a táborba. (4) Annál merészebben viselkedtek a samnisok: egészen a sáncig lovagoltak, és szüntelenül nyugtalanították a rómaiakat." Amikor az ellenség már szinte a tábor kapujáig hatolt, Ouintus Aulius Cerretanus lovassági főparancsnok meg sem kérdezve a dictatort, nagy lendülettel rájuk támadt összes lovaszurmájával, és visszaszorította őket. (5) Ebben a nem éppen a kitartással jellemezhető harcmodorban a szerencse is megmutatta hatalmát, és a két vezér dicső halálával mindkét félnek emlékeZetes veszteséget okozott. (6) A samnis vezér volt az első: nem tudta elviselni, hogy véres fejjel futamodnak meg onnan, ahol eddig oly hetykén nyargalásztak, ezért könyörgő és biztató szavaival új támadásra indította lovasait. (7) Miközben csatára buzdította övéit, kimagasodva közülük, a római lovassági főparancsnok előreszegzett lándzsával nekivágtatott, egyetlen szúrással megölte és letaszította lováról. A vezér eleste nem annyira megzavarta a csapatokat, ahogy az lenni szokott, inkább felbőszítette őket. (8) Mindenki, aki körülötte volt, a zurmaáik közé vigyázatlanul betörő Auliusra dobálta dárdáit, (9) de az istenek az elesett samnis vezér fivérének juttatták a bosszú különleges dicsőségét. Keserűséggel és haraggal eltelve lerántotta lováról a győztes lovassági főparancsnokot, és lekaszabolta. Sőt Aulius holtteste is kis híján a samnisok kezére került, hisz ott vágták le az ellenséges zurmák között. (10) Ám a rómaiak azon nyomban leugrottak lovukrél, igy a samnisok is kénytelenek voltak követni példájukat. A botcsinálta csatasorok a vezérek teteme körül gyalogos ütközetbe kezdtek, amelyben vitathatatlanul a rómaiak kerekedtek felül, visszaszerezték Aulius holttestét, és örömmel vegyes szomorúsággal vitték a táborba. (11) A samnisok, miután lovas küzdelemben próbára tették erejüket és elvesztették vezérüket, nem látták értelmét, hogy tovább védjék Saticulát, így visszamentek folytatni Plistica ostromát. Néhány nap múlva Saticula megadta magát a rómaiaknak, a samnisok pedig rohammal bevették Plisticát. 23. (1) Ezzel megváltozott a hadszíntér; a légiókat Samniumból és Apuliából Sora alá vezényelték át, (2) amelynek lakói legyilkolták a római telepeseket, és a samnisokhoz pártoltak. A római sereg még a samnisok előtt, erőltetett menetben ! Egyes kutatók kétségbe vonják a tudósítás értékét arra hivatkozva, hogy a samnisoknak a lovasság sohasem volt erősségük. 543
