(9) Így a kétszeresen is elárult samnis megszállókat váratlan orvtámadás érte az
út mellett húzódó erdőkből, és az ellenséggel teli város felől is felharsant a csa¬
takiáltás. Egy óra leforgása alatt az összes samnist levágták, a satricumiak fog¬
ságba estek, és minden a consu/ hatalmába került. (10) Ő vizsgálatot rendelt el,
és aki a város elpártolásában bűnösnek bizonyult, azt megvesszőztette és lefe¬
jeztette. A satricumiakat lefegyverezte, és a városban jelentős őrséget hagyott
hátra.
(11) Ezután Papirius Cursor Rómába ment diadalmenetet tartani — írják azok
a történetírók, akik szerint ő foglalta vissza Luceriát és vonultatta át iga alatt
a samnisokat. (12) Kétségtelen, hogy nem volt olyan katonai dicsőség, amelyre
ez a férfi rá ne szolgált volna, annyira kitűnt nemcsak szellemi képességeivel,
hanem testi erejével is. (13) Rendkívül gyors lábú volt, ennek köszönhette mel¬
léknevét is.. Úgy mondják, minden kortársát legyőzte futásban — vagy erős
lábszárának, vagy a sok gyakorlásnak köszönhetően -, borból és ételből pedig
ugyancsak sok fért belé. (14) Éppen mert a végtelenségig bírta a testi megeről¬
tetést, nem volt, akinek a parancsnoksága alatt nehezebb lett volna akár gyalo¬
gosként, akár lovasként szolgálni. (15) Egyszer, amikor a lovasok arra merték
kérni, hogy derekas vitézkedésükért könnyítsen valamit a szolgálaton, (16) azt
válaszolta: , Nehogy azt mondjátok, hogy nem engedek el nektek semmit: nos,
nem kell megpaskolnotok a lovatok hátát, ha leszálltatok róla." Egyforma erély¬
lyel tudott parancsolni szövetségesnek és rómainak. (17) Egyszer a praenestei
praetor gyávaságból nem elég gyorsan vezette csapatát a tartalékból az első vo¬
nalba. Erre a sátra előtt fel s alá sétáló Papirius magához hívatta őt, és utasítot¬
ta a /ictort, hogy készítse a bárdot. (18) Ennek hallatán az ott álló praetornak
a vér is meghűlt az ereiben. Papirius így szólt: , Nosza, /iczor, vágd ki ezt a gyö¬
keret, mert még megbotlik benne valaki!" Ezután megbírságolta, majd elenged¬
te a praetort, aki közben a halálbüntetés minden rettenetes félelmét kiállta. (19)
Vitathatatlan, hogy ebben a korban, amely bármely más korszaknál több nagy
embert termett, nem akadt senki, aki egymaga biztosabb támasza lett volna
a római hatalomnak, mint ő. Sőt azt mondják, olyan bátor hadvezér volt, hogy
méltó ellenfele lett volna Nagy Sándornak, ha Ázsia meghódítása után Európa
ellen fordul fegyveres erejével.