Page 530 [530]
OCR
érvénye alól? Túszokat adtatok Porsennának, majd titokban megszöktettétek őket." Aranyon váltottátok meg államotokat a galloktól, és az arany átadása közben lemészároltátok őket.? (7) Velünk békét kötöttetek, hogy visszaadjuk elfogott légióitokat, most pedig semmisnek nyilvánítjátok ezt a békét! Ráadásul álnokságotokat mindig a jogszerűség látszatába burkoljátok. (8) Nem helyesli a római nép, hogy légiói szégyenletes béke árán maradtak életben? Jó, nem kérünk abból a békéből, de adja vissza az elfogott légiókat a győztesnek. Így lett volna méltó a becsülethez, a szerződéshez, a fefialis papok szertartásaihoz. (9) De hogy te megkapd, amit a megegyezésben kértél, sok-sok polgártársad életét, én azonban ne kapjam meg a békét, amelyet az ő szabadon bocsátásuk árán alkudtam ki — ezt nevezed te, Aulus Cornelius, és ti, fetialis papok, a népek joganak? (10) Én azonban ezeket a férfiakat, akiknek átadását hazug módon megrendeztétek, nem fogadom el, nem tekintem mindezt kiadatásnak; felőlem akár haza is mehetnek polgártársaikhoz, akiket kötelez az általuk vállalt kezesség, és kísérje őket minden isten haragja, akiknek szent hatalmából most csúfot űznek. (11) Indítsátok meg a háborút, amiért Spurius Postumius az imént belerúgott a követségben járó fefialisba! Az istenek majd biztosan elhiszik, hogy Postumius nem római, hanem samnis polgár, és ilyen minőségében bántalmazta a római követet, ezért máris jogos az ellenünk indítandó háborútok. (12) Hogy nem szégyelltek nyilvánosan gúnyt tizni a szent dolgokbdl, és consu/viselt, javakorabeli emberek lévén ilyen gyermeteg cselfogásokat kiagyalni, hogy az adott szót megkerülhessétek! (13) Menj, /iczor, oldd le a rómaiak kötelékeit, nem tartóztatja őket senki, menjenek csak, amerre látnak!" Azok pedig, miután személyes — sőt talán állami — kötelezettségüknek eleget tettek, sértetlenül visszatértek Caudiumból a római táborba. 12. (1) A samnisok megértették, hogy a zsarnoki békét elkeseredett erővel feltámadó háború váltja fel, és valósággal maguk előtt látták mindazt, ami ezután be is következett. (2) Túl későn, mindhiába emlegették, milyen nagyszerű volt az öreg Pontius mindkét tanácsa; ők meg a középutat választották, lemondtak a kezükben lévő győzelemről egy bizonytalan béke kedvéért, elszalasztották az alkalmat, hogy akár jót tegyenek ellenségeikkel, akár ártsanak nekik, és most azokkal kell harcolniuk, akiket módjukban állt volna örök időkre megsemmisíteni vagy barátaikká tenni. (3) Így aztán, még mielőtt az ellenfelek csatában mérték volna ! Vö. II. 13. 6-11. ? Vö. V. 49. 15. 529
