Seite 527 [527]
OCR
fel a népet az esküvel vállalt kötelezettség alól, mert valóban így van, inkább azért, hogy az ő kiadatásukra ne kerüljön sor — ezt barki atlathatja, aki egy kicsit is jártas a ferialis jogban. (4) Én sem vitatom, atyák és összeírtak, hogy a kezességvállalás és a szerződés egyformán szent azok előtt, akiknél az emberek adott szava az istenekkel azonos tiszteletben áll. De azt mondom, hogy semmi olyasmit, ami a népet is kötelezi, nem lehet szentesíteni a nép jóváhagyása nélkül. (5) És ha a samnisok ugyanazzal a gőggel, amellyel tőlünk ezt a kezességvállalást kicsikarták, arra is kényszerítettek volna bennünket, hogy elmondjuk a városok átadásának előírásos formuláit, mernétek-e azt állítani, zribunusok, hogy hatalmukba adtuk a római népet, és hogy ez a Város templomaival, szentélyeivel, határaival, vizeivel együtt most már a samnisoké? (6) De nem beszélek a megadásról, mivel a kezességről van szó. És ha azért vállaltunk volna kezességet, hogy Róma népe el fogja hagyni a Várost? Hogy fel fogja gyújtani? Hogy főtisztségviselők, senatus és törvények nélkül fog élni? Hogy megint királyok fogják kormányozni? »Isten 6rizz« — mondjatok. Csakhogy a kovetelések felhaborító volta nem oldja fel a kezesség kötelékét. (7) Ha egyvalamire lehet kötelezni a népet, akkor mindenre lehet. Sőt még az sem számít, ami egyeseket talán gondolkodóba ejt: hogy consul, dictator vagy praetor vallalt-e kezességet. (8) Ezt még a samnisok is igy gondoltak: nem érték be a consu/okkal, hanem a /egatusokat, quaestorokat, katonai ¢ribunusokat is kényszerítették a kezesség vállalására. (9) Es nehogy most valaki azt kérdezze tőlem, miért vállaltam kezességet annak ellenére, hogy a consulnak erre nincs joga, és hogyan köthettem olyan békét, amelyre nem volt felhatalmazásom, a ti nevetekben, akiktől nem kaptam rá megbízást. (10) Nos hát, atyák és összeírtak, Caudiumnál semmi sem az emberi értelem parancsa szerint történt. A halhatatlan istenek a római és ellenséges vezéreket egyaránt megfosztották józan eszüktől. (11) Mi elmulasztottuk a háborúban a kellő elővigyázatosságot, nekik pedig ebül szerzett győzelmük ebül veszett el: hisz még a terepben is alig bíztak, amelynek győzelmüket köszönhették, és csak az volt a céljuk, hogy a fegyverforgatásra született férfiak kezéből minden lehetséges eszközzel kicsavarják a fegyvert. (12) Ha józanul gondolkodnak, talán olyan nehéz lett volna — ha már hazulról oda tudták hívni a véneiket, hogy tanácsukat kérjék — követeket küldeni Rómába, és a senazussal és a néppel tárgyalni a békeszerződésről? (13) Hisz málha nélkül három nap az egész út! Arra az időre pedig fegyverszünetet köthettek volna, amíg követeik meghozzák számukra Rómából a biztos győzelmet vagy békét. Csakis ez lett volna az érvényes kezesség, mivel a nép parancsára vállaltuk volna. (14) De sem ti nem sza! Caudium légvonalban kb. 205 km-re van Rómától, így Postumius bizonyára lovas közlekedésre gondol. 526
