OCR
7. (1) Míg a senatus a beszámolót hallgatta, és a hű szövetségesek szinte már elsiratták a római nevet, (2) állítólag Ofillius Calavius (Ovius fia),! ez a kiváló származású, hírneves és életkora miatt is tiszteletet érdemlő férfiú kijelentette, hogy nem úgy van az. (3) Az a makacs hallgatás — mondta -—, a földre szegzett tekintet, a minden vigasztaló szóra süket fül, a napfényt is gyűlölő szégyen mind annak a jele, hogy a rómaiak lelke mélyén rettenetes harag gerjed. (4) Hacsak nem ismeri teljesen félre a rómaiak jellemét, ez a hallgatás a samnisok között hamarosan nagy sírást és jajveszékelést fog fakasztani. Eljön az az idő, amikor a caudiumi béke emléke sokkal fájdalmasabb lesz a samnisok, mint a rómaiak számára. (5) Hiszen akárhol csapnak is össze, mindegyiküket személyes gyűlölet tüzeli majd a harcban, a samnisok pedig nem találnak egykönnyen még egy caudiumi szorost. (6) A szégyenletes vereség híre már Rómában is elterjedt. Először csak a sereg körülzárását vették hírül, de a veszélyről szóló tudósításnál nagyobb szomorúságot okozott a megalázó békekötés híre. (7) Amikor meghallották, hogy a sereget körülfogták, megkezdték a sorozást, de miután értesültek a csúfos megadásról, feloszlatták a segédcsapatokat, és minden hivatalos felszólítás nélkül is úgy viselkedtek, mint nyilvános gyász idején szokás. (8) A Forum körül bezárták a boltokat, és még el sem rendelték, a Forumon magától megkezdődött a törvénykezési szünet, letettek minden széles sávos tunikát és aranygyűrűt. (9) A polgárság majdnem gyászosabb hangulatban volt, mint maga a hadsereg; nemcsak a vezérekre, a béke megkötőire és szavatolóira haragudtak, hanem ugyanígy acsarkodtak az ártatlan katonákra is, és kijelentették, hogy be sem engedik őket a Városba és hajlékaikba. (10) Az indulatokat azonban megtörte a sereg érkezése, amely még a haragvókat is szánalomra bírta. Nem úgy vonultak be a Városba, mint akik hazájukba térnek vissza, minden várakozás ellenére épségben, hanem késő este, olyan arccal és külsővel, mint valami hadifoglyok. Ugy elrejtőztek otthonukban, hogy még másnap és a következő napokon sem merészkedtek a Forumra, a nyilvánosság elé. (12) A consulok is bezárkóztak a házukba, nem végezték hivatalbeli tevékenységüket, csak azt, amire a senazus határozattal kötelezte őket: hogy nevezzenek ki dictatort a valasztégytilés megtartására. (13) Quintus Fabius Ambustust nevezték ki, és mellé Publius Aelius Paetust lovassági főparancsnoknak. (14) Minthogy azonban az ő kinevezésüknél hiba történt, helyettük Mar! Más kéziratokban Aulus Calavius névváltozat szerepel; egyes kutatók szerint ez az elfogadható, mivel az Ofillius név szövegromlás eredményeként az Ovi filius (‘Ovius fia’) szerkezetből is létrejöhetett. 523