Page 520 [520]
a háborúnak, mert a római állam két hadsereg elvesztése után nem egykönnyen
tud majd erőre kapni. Harmadik út nincs.
(11) Fia és a többi vezető azonban tovább faggatta: nem lehetne-e közbülső
megoldást találni, például ha a rómaiakat bántatlanul szabadon engednék, de
a hadijog alapján feltételeket szabnának nekik mint legyőzötteknek? (12) , Ez
egy olyan ötlet — válaszolta az öreg —, amellyel sem barátot nem szereztek, sem
az ellenségtől nem szabadultok meg. Nos, alázzátok csak meg őket, aztán még
hagyjátok is életben! Majd meglátjátok: a római nép természete nem tűri, hogy
vereségébe belenyugodjon. (13) Szívükben mindig elevenen fog élni mostani
kiszolgáltatottságuk égető szégyene, és nem hagy nekik nyugtot, amíg ezt sok¬
szorosan vissza nem verik rajtatok."
4.
(1) Herennius, miután egyik javaslatát sem fogadták el, hazautazott a táborból.
Közben a rómaiak, miután számos kitörési kísérletük kudarcba fulladt, és kész¬
leteik is teljesen elfogytak, (2) kénytelenek voltak követeket küldeni a samnisok¬
hoz azzal a megbízatással, hogy eszközöljenek ki méltányos békét, vagy ha ez
nem sikerül, hívják ki harcra az ellenséget. (3) Pontius erre ezt válaszolta: A há¬
borúnak már vége." A rómaiakat, minthogy még legyőzöttként, hadifogoly
létükre sem képesek elismerni vereségüket, fegyvertelenül, egy szál ruhában
szégyeniga alatt fogja átvonultatni.? A többi békefeltétel méltányos lesz győz¬
teseknek és legyőzötteknek egyaránt. (4) Ha a rómaiak kivonulnak a samnis
földről, és kiürítik coloniáikat," akkor attól kezdve a római és samnis nép saját
törvényei szerint élhet, egyenrangú szövetségesekként. (5) Ilyen feltételekkel ő
kész a consulokkal megkötni a szerződést. De ha ebből valamit nem fogadnak
el, akkor a követek vissza se térjenek hozzá.
(6) Amikor a követek megvitték a választ, hirtelen mindenki olyan jajveszé¬
kelésben tört ki, és olyan kétségbeesés vett rajtuk erőt, hogy az a hír sem ren¬
díthette volna meg őket jobban, hogy mindannyiuknak ott kell meghalniuk. (7)
Aztán hosszú csend támadt, a consulok egy szót sem bírtak szólni a megalázó
szerződés mellett vagy az elkerülhetetlen szerződés ellen. Ekkor felszólalt Lu¬
! Egy Cicerónál (Cato 41, A kötelességekről III. 109) is fennmaradt másik hagyomány szerint
a rómaiak megaláztatása egy csatavesztést követett. Az a változat, amely szerint csatára
nem is nyílt alkalmuk, késői fejlemény lehet.
2 Vö. III. 28. 11.
3 Fregellae és Cales colonidkrol van sz6.
519