Oldal 506 [506]
OCR
fogja felróni, hanem neki, a diczazornak, ha elvakult haragjában az elkeseredett tömeget maga ellen bőszíti ezzel a megátalkodott versengéssel. (18) Végül nehogy azt higgye, hogy Ouintus Fabius miatt beszélnek így, de készek esküvel is megerősíteni véleményüket, hogy a jelen helyzetben az állam érdekében nem látják helyesnek Fabius megbüntetését. 33. (1) A dictatort azonban a Jegatusok szavai nemhogy kiengesztelték volna a lovassági főparancsnok iránt, inkább csak magukra haragították; le is parancsolta őket az emelvényről. (2) Hiába próbált a kikiáltó útján csendet teremteni, mert a nagy zajban és kavargásban sem az ő, sem hivatalszolgái szavát nem lehetett hallani. Végül az egyenetlenkedésnek, mint valami ütközetnek, az éjszaka vetett véget. (3) A lovassági főparancsnok parancsot kapott, hogy másnap reggel jelenjen meg, de mivel mindenki arról győzködte, hogy a diczazor másnap csak még dühösebb lesz rá, hiszen kettőjük civódása miatt nyugtalan lesz és elkeseredett, titokban elhagyta a tábort, és Rómába menekült. (4) Apja, Marcus Fabius javaslatára — aki már háromszor volt consul, sőt dictator is! — azonnal összehívta a senatust. Javában panaszolta az atyáknak a dictator erészakos és jogtalan eljarását, amikor hirtelen behallatszott, hogy a Curia előtt a /iczorok nagy zajjal utat törnek a tömegben, (5) és dühtől tajtékozva megjelent maga a dictator, aki a lovassági főparancsnok távozásának hírére egy könnyű lovas csapattal utánaeredt. Újult erővel lángolt fel a viszálykodás. Papirius parancsot adott, hogy fogják le Fabiust. (6) Hiába esdekeltek a legtekintélyesebb atyák, hiába az egész senatus, nem tudták elhatározásában megingatni ezt a könyörtelen embert. (7) Ekkor megszólalt Fabius apja: , Nos, ha neked mit sem számít a senazus tekintélye, sem az én öregségem, amelyet meg akarsz fosztani támaszától, sem a magad kinevezte lovassági főparancsnok hősiessége és származása, sem a könyörgő szavak, amelyek sokszor az ellenséget is meglágyítják és az égiek haragját is kiengesztelik, ezennel a népfribunusokhoz fordulok oltalomért, és a néphez fellebbezek. (8) Mivel tehát te kitérsz mind saját sereged, mind a senazus ítélete elől, azt hívom bírául, aki egymaga is bizonyosan erősebb és hatalmasabb, mint te dictatori hatalmadban. Meglátom, engedsz-e a fellebbezésnek, amelynek engedett Tullus Hostilius, Róma királya is."? ! M. Fabius Ambustus a consuli hivatalt 360-ban, 356-ban és 354-ben, a diczazori tisztséget pedig 351-ben viselte. 2 Vö. I. 26. 8. 505
