Page 503 [503]
megütközött a samnisokkal. (5) A csata sikere akkor sem lehetett volna teljesebb,
ha maga a dictator is ott van: a vezér mindent megtett a seregért, a sereg a vezé¬
rért. (6) A lovasság, amely ismételt rohamokkal sem tudta áttörni az ellenséges
vonalakat, Lucius Cominius katonai íribunus biztatására leszedte a lovakról
a zablát, és oly elsöprő támadásra sarkantyúzta őket, amelynek semmi erő nem
volt képes ellenállni. Fegyveren, vitézen átgázolva széltében-hosszában pusztí¬
tottak, (7) és a lovasság támadását követve a gyalogság is megrohanta a megza¬
varodott ellenséget. Állítólag 20 000 ellenséges katonát vágtak le ezen a napon.
Egyes történetírók szerint a sereg a dictator távollétében kétszer ütközött meg
az ellenséggel, és kétszer aratott nagyszerű győzelmet. A legrégebbi íróknál!
erről az egy csatáról olvashatunk; némelyik évkönyv pedig meg sem említi az
egészet. (8) A lovassági főparancsnok a roppant öldöklésből zsákmányolt hatal¬
mas mennyiségű fegyvert egy jókora halomba hordatta és elégettette, vagy mert
valamelyik istennek tett fogadalma kívánta így, (9) vagy ha a történetíró Fabiusnak
akarunk hinni, azért, nehogy a dicfazor arassa le az ő dicsősége gyümölcseit: hogy
ne írathassa nevét a zsákmányra, ne vitethesse saját diadalmenetében. (10) A győ¬
zelemről szóló levelet sem a dictatornak, hanem a senatusnak küldte el, ezzel is
kifejezve, hogy dicsőségét egyáltalán nem hajlandó vele megosztani. Legalábbis
a dictator így értette eljárását, és míg mindenki a kivívott győzelmet ünnepelte,
ő nem titkolta dühét és elkeseredését. Hirtelen elbocsátotta a sezazust, kirohant
a Curiából, (11) és azt hajtogatta, hogy a lovassági főparancsnok a diczazori
méltóságot és a katonai fegyelmet is éppúgy legyőzte és eltiporta, akárcsak
a samnis légiókat, hacsak meg nem bűnhődik a felsőbb tekintély semmibevéte¬
léért. (12) A dühtől és a megtorlás vágyától tajtékozva indult vissza a táborba,
de a lehető legnagyobb menetteljesítménnyel sem tudta megelőzni jövetelének
hírét. (13) Néhányan ugyanis előtte érkeztek meg Rómábóla hírrel, hogy a dictator
bosszút lihegve közeledik, és szinte minden második szavával Ditus Manlius
tettét dicséri.?
31.
(1) Fabius azonnal gyűlést hívott össze, és megeskette katonáit, hogy amilyen
hősiesen megvédték hazájukat legelkeseredettebb ellenségétől, éppen úgy meg¬
oltalmazzák majd őt is, akinek vezetésével és jósjeleivel győztek," a dictator
! Livius itt valószínűleg — elsősorban vagy egyedül — Fabius Pictorra gondol.
2 Vö. VIII. 7.
3 Fabius mint lovassági főparancsnok valójában nem a maga, hanem a dictator jösjeleivel
győzött.
502