Page 502 [502]
OCR
támadják a vestinusokat, velük is szembekerülnek. (5) Mégis az a párt győzött, amely pillanatnyilag több merészségről, mint megfontoltságról látszott tanúbizonyságot tenni; az eredmény azonban igazolta, hogy bátraké a szerencse. (6) A nép az atyák jóváhagyásával megszavazta a háborút a vestinusok ellen. Ez a feladat sorshúzással Brutusnak jutott, a samnisok pedig Camillusnak. (7) Mindkét nép ellen sereg indult, és a határok védelmének gondja megakadályozta az ellenséget erői egyesítésében. (8) Ámde az egyik consulra, Lucius Furiusra, aki a nehezebb feladatot kapta, a szerencse súlyos betegséget küldött, és ezzel kivonta őt a háborúból. (9) Amikor felszólították, hogy nevezzen ki diczazort a háború folytatására, az akkori idők leghíresebb hadvezérét, Lucius Papirius Cursort választotta, aki Ouintus Fabius Maximus Rullianust tette meg lovassági főparancsnoknak. (10) Kettősük híressé vált e tisztségükben végrehajtott tetteik révén, de még inkább elhíresültek viszálykodásukról, amely majdnem fegyveres összecsapássá fajult. (11) A másik consu/ igen változatos módszerekkel, de annál egyöntetübb sikerrel harcolt a vestinusok ellen. Feldúlta a földeket, kifosztotta és felégette az ellenség házait és gabonatábláit, így akaratuk ellenére csatára kényszerítette őket. (12) Egyetlen ütközetben — bár katonái nagy véráldozata árán — annyira megtörte a vestinusok erejét, hogy azok visszamenekültek táborukba; de már a sánc és az árkok oltalmában sem bíztak, inkább elszivárogtak a városaikba, hogy ezek természettől is védett falai mögött keressenek menedéket. (13) A consul végül a városok ostromának is nekilátott, és először Cutinát vette be ostromlétrák segítségével, majd Cingiliát. A sebesüléseik miatt feldühödött katonák nagy hévvel harcoltak, alig akadt ugyanis köztük, aki épségben tért vissza az ütközetből. (14) A két városban szerzett zsákmányt a consu/ a katonáknak engedte át, amiért sem ellenséges várkapu, sem várfal nem volt képes feltartóztatni őket. 30. (1) Samniumba bizonytalan jósjelekkel indult a sereg, de az elkövetett hiba nem a háború kimenetelét befolyásolta — az ugyanis szerencsésen folyt le —, hanem a hadvezérek ugrottak miatta egymás torkanak. (2) Papirius dictator a szent csirkék őrének figyelmeztetésére Rómába utazott újabb jóslatkérés végett, meghagyva a lovassági főparancsnoknak, hogy maradjon a helyén, és amíg ő távol van, ne bocsätkozzon titkézetbe az ellenséggel. (3) De amikor a dictator tavozasa után Quintus Fabiusnak azt jelentették kémei, hogy az ellenségnél teljes gondatlanság uralkodik, mintha egy szál római sem tartózkodna Samniumban, (4) akár ifjúi dacból, haragra lobbanva a méltatlan helyzeten, hogy a dictator nélkül nem történhet semmi, akár mert ki akarta használni a szerencsés alkalmat, harcra kész seregével az Imbriniumnak nevezett vidékre vonult, és nyílt csatában 501
