Oldal 470 [470]
OCR
4. (1) Különféle javaslatok hangzottak el, mire Annius így szólt: , Noha jómagam már elmondtam, hogy szerintem mit kellene válaszolni, mégis úgy vélem, hazánk sorsát nem az dönti el, hogy mit mondunk, hanem hogy mit teszünk. Ha feltárjuk terveinket, könnyű lesz hozzájuk megtalálni a szavakat. (2) Ha ugyanis bírjuk még az egyenrangú szövetség álcájába bújtatott szolgaságot, akkor nincs más hátra: áruljuk el a sidicinusokat, lessük a parancsait most már a rómaiak mellett a samnisoknak is, és feleljük azt a rómaiaknak, hogy persze, egyetlen intésükre letesszük a fegyvert! (3) De ha végre-valahára a szabadság vágya emészti a szívünket, ha valóban szövetségi szerződés köt minket hozzájuk, ha a szövetség jogegyenlőséget jelent, és most már dicsekedhetünk azzal, amit egykor szégyelltünk, hogy a rómaiak vérrokonai vagyunk, ha szövetséges seregnek tekintik seregünket, amelyet maguk mellé véve megkétszerezik haderejüket, és nem akarják, hogy ez a sereg külön utakat járva maga kezdjen háborút vagy kössön békét — akkor miért nem valósítjuk meg a teljes egyenlőséget? (4) Miért nem kerül ki az egyik consul a latinok közül? Akik a hadsereg felét adják, azoknak a hatalom fele is jár! (5) Számunkra ez önmagában nem nagy megtiszteltetés, hisz ezáltal elismerjük Róma vezető szerepét Latiumban, de hogy mégis megtisztelőnek látszik, abban a mi hosszas béketűrésünk a hibás. (6) De ha valaha is vártátok azt a napot, amikor osztozhattok velük a hatalomban, és szabadságotok megvalósul, íme, ez a nap eljött, meghozta bátorságotok és az istenek jóindulata. (7) Próbára tettétek a türelmüket azzal, hogy nem adtatok csapatokat. Semmi kétség, hogy haragra lobbantak, amikor felrúgtunk egy több mint két évszázados hagyományt. Mégis elviselték ezt a sérelmet. (8) Saját szakállunkra háborút viseltünk a paelignusok ellen,? ők pedig, akik azelőtt még arra sem jogosítottak fel bennünket, hogy mi magunk védjük meg a saját határainkat, most egy szóval sem tiltakoztak. (9) Hallották, hogy védelmünkbe vettük a sidicinusokat, hogy Campania átpártolt tőlük hozzánk, hogy sereggel készülődünk szövetségeseik, a samnisok ellen, és még csak ki sem mozdultak a Városból. (10) Mit jelentsen ez a nagy önuralom, ha nem azt, hogy tudatában vannak a mi erőnknek és a sajátjuknak? Hiteles forrásokból tudom, hogy Róma senazusa az ellenünk panaszt emelő samnisoknak is olyan választ adott, amelyből világosan kitűnik, hogy már ők maguk sem támasztanak igényt a Latium fölötti uralomra. Igényeljétek hát és vegyétek birtokba azt, amit hallgatólagosan ők maguk engednek át nektek! (11) Ha pedig valaki félne ennek a követelésnek hangot adni — nos, én kijelentem, hogy nemcsak a római nép és a senazus, hanem ! Vö. VI. 10. 6-9, VII. 25. 5—7. 2 VIL 38. 1. 469
