Oldal 469 [469]
elbizakodottsága pedig csak fokozódott, gondolván, Róma felől már bármit
megtehetnek. (2) Így a latinok vezetői azzal az ürüggyel, hogy a samnisok ellen
készülődnek háborúra, sűrűn hívtak össze gyűléseket, és minden összejövetelen
titokban a Róma ellen indítandó háború tervét forralták. Campania népe pedig
a megmentői ellen készülő háborúhoz is csatlakozott. (3) De bármennyire is
igyekeztek mindezt titokban tartani — az volt a tervük, hogy mielőtt Róma
bármit lépne, leszámolnak a hátukat fenyegető samnisokkal —, az összeesküvés
híre néhány ember személyes vendégbarátai és rokonai révén eljutott Rómába.
(4) A consulok a senatus felszólítására hivatali idejük letelte előtt letették tisztü¬
ket, hogy a fenyegető komoly háborúra való tekintettel minél előbb megválaszt¬
hassák az új consulokat. Ekkor vallásos aggodalomból, nehogy olyanok vezessék
a választási gyűlést, akiknek hivatali idejét megrövidítették, interregnumot lép¬
tettek életbe. (5) Két interrex volt: Marcus Valerius és Marcus Fabius. Ez utób¬
bi vezetésével választották meg consulnak Titus Manlius Torguatust (harmadszor)
és Publius Decius Must [340].
(6) Ismeretes, hogy ebben az évben érkezett Itáliába hajóhadával Alexandrosz,
Épeirosz királya." Ha vállalkozását kezdetben siker koronázta volna, ez a hábo¬
rú kétségtelenül Rómára is kiterjed. (7) Ugyanebben a korban vitte végbe nagy
tetteit a háborúban legyőzhetetlen Nagy Sándor, Alexandrosz nővérének fia,
akit aztán a földkerekség másik részén, fiatalon ragadott el a szerencse, beteg¬
séget küldve rá.
(8) A rómaiak, noha már nem volt kétséges szövetségeseik és a latinság el¬
pártolása, úgy tettek, mintha a samnisok miatt, nem pedig magukért aggódná¬
nak, és a latinok tíz vezető emberét Rómába rendelték, hogy megparancsolják
nekik, amit akarnak. (9) Latiumnak akkor két $raezora volt, mindketten egy-egy
római coloniából: a setiai Lucius Annius és a circeiibeli Lucius Numisius. Az ő
felszólításukra ragadott fegyvert nemcsak Signia és Velitrae — szintén római
coloniák —, de a volscusok is. Őket név szerint látták jónak Rómába rendelni.
(10) Mindenki tisztában volt megidézésük okával. Ezért a praezorok elindulásuk
előtt gyűlést tartottak, ahol bejelentették, hogy a senazus beidézte őket, és a gyű¬
lés elé terjesztették véleményüket arról, hogy miről fognak velük tárgyalni, és
mit kellene erre válaszolni.
" Az épeiroszi Alexandrosz Olümpiasznak, Nagy Sándor édesanyjának az öccse volt.
A makedón II. Philipposz juttatta őt Epeirosz trónjára, akinek a lányát, Kleopatrát 339¬
ben feleségül is vette. Alexandrosz itáliai hadjárata, amelyet a tarentumiak megsegítésére
indított, Livius adataitól (341/340—327) eltérően inkább 334/333 és 331/330 közé tehető.
468