Oldal 467 [467]
elszenvedett csapást. (2) Annak is híre jött, hogy a volscus hadsereg az antiumiak
vezetésével tábort ütött Satricum előtt. Sorshúzás útján mindkét háború veze¬
tése Plautius consw/nak jutott, (3) aki először Privernum alá vonult, és azonnal
nyílt csatát vállalt. Az ellenséget nem túl nagy erőfeszítés árán legyőzte, a várost
elfoglalta, és erős helyőrséggel biztosítva visszaadta a privernumiaknak, területük
kétharmad részét viszont elvette tőlük. (4) A győztes sereg innen Satricumhoz
vonult az antiumiak ellen. Véres csatát vívtak, amelyben mindkét sereg nagy
veszteségeket szenvedett. Mielőtt még bármelyik fél javára billent volna a mér¬
leg, vihar választotta szét a viaskodókat. A rómaiak, akiket nem merített ki
a félbemaradt küzdelem, másnap újra felkészültek a csatára. (5) A volscusok
számba véve, micsoda férfiakat veszítettek el a csatában, korántsem lelkesedtek
ennyire egy újabb erőpróbáért; az éjszaka folyamán vesztesek módjára, pánik¬
szerűen vonultak el Antium alól, még sebesültjeiket és málhájuk egy részét is
hátrahagyták. (6) A rómaiak mind az ellenséges holttestek körül, mind a tábor¬
ban igen sok fegyvert találtak. A consu/ kijelentette, hogy ezeket Lua Anyának
ajánlja fel," majd a tengerpartig végigdúlta az ellenséges területeket.
(7) A másik consullal, Aemiliusszal szemben, amikor betört a szabell földre,
a samnisok sehol nem szálltak táborba, nem vonultak fel légióikkal. Miközben
tűzzel-vassal pusztította a földeket, felkeresték a samnisok békét kérő követei.
(8) O a senazushoz utasította őket, ahol miután szót kaptak, harcias büszkesé¬
güket félretéve azt kérték, hogy a rómaiak kössenek velük békét, és engedjék
meg, hogy háborút indíthassanak a sidicinusok ellen. (9) Utóbbi kérésüket már
csak azért is jogosnak tartják — mondták —, mert ők a római nép barátságát
szerencsés helyzetükben keresték, nem pedig csak a bajban, mint a campaniaiak.
Ráadásul ősi ellenségeik, a sidicinusok ellen fognának fegyvert, akik a rómaiak¬
kal nem voltak soha barátságban: (10) sem békében nem folyamodtak Róma
barátságáért, mint a samnisok, sem háborúban a segítségéért, mint a campaniaiak,
és nem állnak Rómának sem védelme, sem fennhatósága alatt.
2.
(1) Titus Aemilius praeror" — miután kikérte a senazus véleményét a samnisok
kéréseiről, és az atyák úgy nyilatkoztak, hogy újra szövetséget kell kötni velük?
— ezt a választ adta a samnisoknak: (2) Nem a római népen múlt, hogy barátsá¬
guk nem bizonyult maradandónak, de nincsenek ellene, hogy helyreállítsák azt,
miután a samnisok megcsömörlöttek az önnön hibájukból kitört háborútól. (3)
! Az így felajánlott fegyvereket a rómaiak általában elégették.
? A consulokat távollétükben a éraezor helyettesítette.
3 Az első szövetségkötésről lásd: VII. 19. 4.
466