Page 457 [457]
OCR
miután megszálltuk ezt a helyet, bár erre bőven lett volna ideje nappal. Ha így ki tudtátok játszani, amíg figyelt és éber volt, álmában éppen így be kell hogy csapjátok, sőt nincs is más választásotok. (7) Mostani helyzetünkben ugyanis nem is annyira egy tervvel állok elő, inkább rámutatok az egyetlen megoldásra. (8) Hisz nincs mit mérlegelni azon, hogy itt maradjatok-e vagy elvonuljatok: a szerencse semmit nem hagyott meg nektek a fegyvereken és a fegyvereket nem feledő elszántságon kívül; ha pedig jobban félünk a vastól, mint férfiakhoz és rómaiakhoz illik, végez majd velünk az éhség és a szomjúság. lehát egyetlen menekvés van: kitörni innen és elvonulni. (9) Ezt vagy nappal, vagy éjszaka kell végrehajtanunk. (10) Tessék, ez sem vitás kérdés: ha megvárjuk a reggelt, semmi remény arra, hogy az ellenség nem vesz körül bennünket összefüggő sánccal és árokkal — míg most, mint látjátok, csak a testükkel mint megannyi célponttal kerítették be a dombot. Márpedig ha az éjszaka alkalmas a kitörésre — és valóban az —, akkor erre minden bizonnyal az éjszakának ez az órája a legmegfelelőbb. (11) A második őrségváltás jelére gyűltetek össze: a halandókat ekkor nyűgözi a legmélyebb álom. Alvók között hatoltok majd át, és vagy csendben ki tudjátok őket játszani, hisz semmit sem gyanítanak, vagy ha észrevesznek, váratlan csatakiáltással kelthettek bennük rémületet. (12) Csak kövessetek, ahogy eddig; én pedig a szerencsét fogom követni, amely ide vezetett. Azok, akik tervemet célravezetőnek tartják, most sétáljanak át a jobb oldalra." 36. (1) Mindnyájan jobb oldalra álltak, és követték Deciust, aki az ellenséges őrségek között, a nem ellenőrzött területen át vezette őket. (2) Már a tábor közepén túl jártak, amikor az egyik katona, miközben átlépkedett az alvó őrök fölött, megbotlott egy pajzsban, és az megzördült. Az őr erre felébredt, felrázta a szomszédját, és talpra ugorva fellármázták a többieket is, de sejtelmük sem volt, ki jár ott, barát-e vagy ellenség, a dombot megszállók próbálnak-e kitörni, vagy a consul foglalta el a tábort. (3) Decius, miután nem maradhattak többé észrevétlenek, csatakiáltást vezényelt, amivel az álomtól kábult samnisokat még úgy halálra is rémítette, hogy ijedtükben nem tudtak sem azonnal fegyvert ragadni, sem feltartóztatni, sem üldözőbe venni őket. (4) A római csapat, lekaszabolva az útjába kerülő őröket, a megzavarodott és ide-oda futkosó samnisok között átvágta magát a consul táboráig. (5) Az éj még messze nem ért véget, és már biztonságban tudhatták magukat. Decius ekkor így szólt hozzájuk: , Dicsőség nektek, hős római katonák! Utatokat oda és vissza magasztalni fogja minden évszázad. (6) De ahhoz, hogy hősiességetek szembetűnő legyen, nappal és napfény kell, és ti nem azt érdemlitek, hogy 456
