Oldal 447 [447]
OCR
(3) Ugyanez a külső és belső nyugalom uralkodott Titus Manlius Torguatus és Gaius Plautius consulsága idején is [1347]. Csak annyi történt, hogy a kamatot a kölcsönösszeg egytizenketted részéről egyhuszonnegyedre mérsékelték, és elrendelték, hogy az adósság negyedrészét azonnal ki kell egyenlíteni, a többit pedig három év alatt egyenlő részletekben kell letörleszteni. (4) Még így is tönkrement a köznép egy része, mert a senazus inkább törődött azzal, hogy fenntartsa a hitel iránti általános bizalmat, mint a magánemberek gondjaival. A legfőbb könnyebbség az volt, hogy nem nehezedett az emberekre az adó és a sorozás terhe. (5) Két évvel azután, hogy a volscusok újjáépítették Satricumot, másodízben választották consullá Marcus Valerius Corvust, tiszttársa pedig Gaius Poetelius lett [346]. Minthogy Latiumból az a hír érkezett, hogy antiumi követek járják körbe a latin népeket, és háborúra uszítanak, Corvus azt a megbízatást kapta, hogy támadja meg a volscusokat, mielőtt még számban gyarapodna az ellenség — így harcra kész seregével Satricum alá vonult. (6) Mivel itt az antiumiak és más volscusok már korábban összevonták csapataikat arra az esetre, ha támadás érkezik Rómából, a két fél lelkébe ivódott régi gyűlölet nem engedte, hogy a csatával késlekedjenek. (7) A volscusok — akiknek mindig inkább csak a háború újrakezdésére terjedt ki a harciassága, annak végigküzdésére már nem — vereséget szenvedtek, és rendezetlen sorokban Satricum falai mögé menekültek. De még a falak védelmében sem bíztak eléggé, így amikor a rómaiak körülzárták a várost, és már-már elfoglalták létráikkal, mintegy 4000 katona adta meg magát, nem számítva a nem harcolók nagy tömegét. (8) A rómaiak lerombolták és felgyújtották a várost, csak Matuta Anya szentélyét kímélték meg a tűztől. A zsákmány teljes egészében a katonáké lett, kivéve a 4000 harcost, aki megadta magát; ezeket a consul a diadalmenetben kocsija előtt megláncolva vonultatta fel, majd eladta őket, és az összegyűlt tekintélyes összeget a kincstárnak juttatta. (9) Egyesek azt írják, hogy ez a fogolysereg rabszolgákból állt, ami valószínűbb is, mint az, hogy a meghódoltakat adták el. 28. (1) Ezek után a consulok után Marcus Fabius Dorsuo és Servius Sulpicius Camerinus lépett hivatalba [345]. (2) Most az auruncusok ellen kezdődött háború egy váratlan rablóportyájuk miatt. A rómaiak attól féltek, hogy a tett ugyan egyetlen népé, de a terv a latinság közös terve, ezért mintha Latium máris fegyverben állna, diczazort neveztek ki, Lucius Furiust, aki Gnaeus Manlius Capitolinust jelölte ki lovassägi föparancsnokkä. (3) Mint komoly veszedelem1 Azaz kb. 8%-röl 4%-ra. 446
