Page 445 [445]
OCR
séghelyzetében csak rablásból élhet, eléggé meg tudja fékezni azzal, ha a zsákmányszerzésben megakadályozza. 26. (1) Míg az állandó táborban a rómaiak békésen töltötték az előőrsszolgálatot, előlépett egy hatalmas termetű, feltűnő fegyverzetű gall harcos. Dárdájával megdöngette pajzsát, mire mindenki elhallgatott, ő pedig tolmács útján kihívást intézett a rómaiakhoz, hogy egyikük küzdjön meg vele párviadalban. (2) Volt ott egy Marcus Valerius nevű fiatal katonai íribunus, aki úgy vélte, ő is van olyan mélté erre a dicséségre, mint Titus Manlius volt, és miutan a consul beleegyezését kérte, fegyveresen kilépett középre. (3) A halandók küzdelmét azonban elhomályosította egy isteni beavatkozás. A támadásba lendülő római sisakjára hirtelen egy holló telepedett, az ellenség felé fordulva. (4) A zribunus örömmel elfogadta ezt az égből küldött jósjelet, majd felfohászkodott: akár isten, akár istennő küldte neki a jósmadarat, álljon kegyes védelmezőként mellette. (5) Es íme, bámulatos elmondani is: a madár nemcsak hogy ott maradt elfoglalt helyén, hanem minden újabb összecsapásnál felröppent, és csőrével és karmaival az ellenfél arca és szeme felé kapkodott. A gall a csodálatos jelenség láttán végül annyira megrémült, hogy se nem látott, sem gondolkodni nem tudott, és Valerius lekaszabolta. A holló pedig felrebbent, és napkelet felé eltűnt szem elől. (6) Eddig mindkét fél előőrsei mozdulatlanul álltak a helyükön, ám mihelyt a tribunus kezdte leszedni a fegyvereket megölt ellenfele holttestéről, a gallok sem maradtak az állásukban, de a rómaiak még náluk is gyorsabban rohantak a győzteshez. A gall harcos ott heverő teteme körül kitört csatározás véres ütközetté fajult. (7) Most már a közeli elöörsökön ällomäsozö manipulusokon kívül a mindkét oldalról előrohanó légiók is beavatkoztak a harcba. Camillus csatába küldte katonáit, mondván: induljanak, bizakodva a fribunus gyözelme miatt és az istenek oly nyilvánvaló segítségében. Rámutatva a zsákmányolt fegyverzettel ékes ¢ribunusra, igy buzdította őket: , OO legyen a példaképetek, katonák, terítsétek le a gall sereget földön fekvő vezére köré!" (8) A csatában isten és ember egyaránt megtette a magáét; végig nem volt kétes, milyen eredménnyel végződik a harc, annyira érezte előre mindkét sereg, hogy a két harcos párviadala eleve eldöntötte az ő küzdelmük sorsát is. (9) Az első csapatok között, amelyeknek összecsapása a többieket is harcra tüzelte, öldöklő viadal folyt; a gallok seregének többi része, mielőtt dárdavetésnyire is megközelítette volna az ellenséget, megfutamodott. Előbb a volscusok területén és a Falernus-földön! szóródtak szét, majd innen Apulia és az Adriai-tenger felé igyekeztek. ! Híres borvidék a Massicus-hegység aljában. 444
