Oldal 444 [444]
OCR
(3) Az évet sok különféle nyugtalanság tette nevezetessé. A gallok nem bírták elviselni a tél hidegét, ezért elindultak az albai hegyekből, szertekószálva végigdúlták a földeket és a tengerparti helységeket. (4) A tengert, az antiumi part szegélyét, Lavinium vidékét és a Tiberis torkolatát görög hajóhadak veszélyeztették. Így aztán a tengeri és szárazföldi rablók egyszer összetalálkoztak, bizonytalan kimenetelű csatát is vívtak, és úgy vonultak vissza — a gallok táborukba, a görögök pedig hajóikra —, hogy egyik fél sem tudta, győztesnek vagy legyőzöttnek tekintse-e magát. (5) Ennyi nyugtalanság között a legnagyobb ijedelmet az keltette, hogy a latin népek Ferentina ligetében tanácskozást tartottak, ahol félreérthetetlenül közölték a csapatokat követelő rómaiakkal: ne parancsolgassanak azoknak, akiknek a segítségére szorulnak; (6) a latinok ugyanis szívesebben fognak fegyvert saját szabadságukért, mint idegenek hatalmáért. (7) A senatus, amelyet a két egyidőben folyó külső háború mellett még a szövetségesek elpártolása is aggasztott, felismerte, hogy azokat, akiket a hűség nem tart mellettük, megfélemlítéssel kell megtartani. Ezért elrendelte, hogy a consulok minden hatalmukat latba vetve tartsanak sorozást, minthogy a szövetséges erők elpártolása miatt csak a polgárságból szervezett hadseregre támaszkodhatnak. (8) Az általános, nemcsak a városi, hanem a vidéki ifjúságra is kiterjedő sorozáson! tíz, egyenként 4200 gyalogosból és 300 lovasból álló légiót állítottak fel. (9) Olyan volt ez az újonnan szervezett sereg, amilyet, ha most fenyegetne külső veszély, ma a földkerekséget betöltő római nép minden erejét mozgósítva sem egykönnyen tudna kiállítani. Nagyon is igaz, hogy csak abban lettünk nagyobbak, ami ma életünk fő célja: a gazdagságban és a fényűzésben. (10) Az év szomorú eseményei közé tartozik, hogy az egyik consul, Appius Claudius a háborús készülődések közben váratlanul meghalt; minden hatalom Camillusra szállt. (11) Az atyák nem tartották illőnek, hogy az egyetlen consult dictatornak rendeljék alá, egyrészt hogy tekintélye csorbát ne szenvedjen, másrészt azért is, mert a Camillus melléknév a gallok elleni háborúban kedvező előjelnek számított. (12) A consul két légiót hátrahagyott a Város védelmére, a többi nyolcat megosztotta Lucius Pinarius praetorral, és apja hdsiességére emlékezve a sorshúzás mellőzésével átvette a gall háború irányítását. A praetomak megparancsolta, hogy védelmezze a tengerpartot, és akadályozza meg, hogy a görögök kiköthessenek. (13) Levonulva a pometiai vidékre, kiválasztott egy megfelelő helyet egy állandó tábor számára, mivel nem szándékozott a síkságon csatát vállalni, ha rá nem kényszerül, és úgy gondolta, hogy az ellenséget, amely szük! Furcsa, hogy Livius ezt külön is kiemeli, hiszen a köztársaságkorban a sorozás mindig elsősorban a vidéket érintette. 443
