Oldal 442 [442]
OCR
vezetését a szokásos eljárás mellőzésével! Popilliusra bízták. (3) Ő haladéktalanul sorozást rendelt el, megparancsolta, hogy a fegyveres ifjúság a Porta Capenán kívül, Mars szentélyénél gyülekezzen, és oda vitette a gugeszorokkal a kincstárból a hadijelvényeket is. Négy teljes légiót állított fel, a fennmaradó katonákat Publius Valerius Publicola praetor ala rendelte, (4) és javasolta az atyaknak, hogy szervezzenek még egy sereget az állam védelmére, ha a háború esetleg nemkivanatos fordulatot vesz. (5) Majd, miután mindent megfelelően előkészített és elrendezett, az ellenség ellen indult. Minthogy annak erejét jó előre, nem pedig egy mindent kockára tevő csatában akarta kipuhatolni, elfoglalt egy dombot, a lehető legközelebb a gallok táborához, és sáncot kezdett húzatni rajta. (6) Alig látta meg a szilaj és harcra sóvárgó nép a távolban a római hadijelvényeket, már hadrendbe is állt, hogy tüstént csatát kezdjen. Látva, hogy a római sereg nem vonul le a síkságra, hanem a magaslati hely és a sáncok védelmében marad, úgy gondolták, félnek, legjobb lesz hát most rajtuk ütni, amikor leköti őket az erődítési munka — és félelmetes üvöltéssel rájuk rohantak. (7) A rómaiak nem hagyták abba a munkát — ez a íriariusok dolga volt —, de az erődítést végzők előtt harcra készen, fegyveresen varakoz6 hastatusok és princepsek belevetették magukat a kiizdelembe. (8) Bátorságuk mellett a magaslat is segítette őket: dárdáik és egyéb hajitöfegyvereik — nem úgy, mint amikor sík terepen hajítják el őket, ahol sokszor erejüket vesztve hullanak le — saját súlyuknál fogva mind be is csapódtak, amikor célba találtak. (9) A gallokat valósággal elárasztották a lövedékek: vagy a testüket fúrták át, vagy megakadtak a pajzsukban, és elnehezítették azt. Mivel a nagy lendület már-már felvitte őket a lejtőn, először elbizonytalanodva megálltak, (10) majd amikor a megtorpanással harci kedvük lelohadt, az ellenfélé pedig fellángolt, az ellentámadás hatására egymás hegyén-hátán menekülni kezdtek. Csúfosabb pusztítást vittek végbe övéik között ők maguk, mint az öldöklő ellenség, mert többet taposott agyon a menekülő tömeg, mint amennyit a fegyver megölt. 24. (1) A rómaiak győzelme azonban még nem volt biztos: a síkra leérve új feladattal találták magukat szemben. (2) A gallok rengetegen voltak, alig: éreztek meg ekkora veszteséget, és mintha új csata kezdődne, friss csapatokat vonultattak fel a győztes ellenség ellen. (3) A rómaiak megálltak, visszafogva lendületüket, egyrészt mert fáradtan kellett új küzdelembe bocsátkozniuk, másrészt mert ! A consulok sorsolás vagy kölcsönös megállapodás alapján szoktak megosztozni a feladatokon. 441
