Page 440 [440]
tani a gyűlést, ha ott nem érvényesítik a Licinius-törvényt; a dictator viszont
szilárdan kitartott amellett, hogy inkább véglegesen eltörli az államban a cozsuA
tisztséget, de nem osztja meg az atyák és a köznép között. (2) Ezért miután
a dictator a gyűlések állandó elhalasztása közepette lemondott tisztségéről, in¬
terregnumra került sor. Minthogy az interrexek ugy vették at az uralmat, hogy
a köznép továbbra is acsarkodott az atyák ellen, a tizenegyedik inzerrexig tartott
az állandó viszály. (3) A ¢ribunusok folyton azt hoztak fel, hogy a Licinius¬
törvényt oltalmazzák; a köznépnek azonban sokkal jobban fájt az adósságok
egyre nyomasztóbbá váló terhe, és a magánjellegű gondok a közéleti harcokban
törtek felszínre. (4) Az atyák végül megunták, és megparancsolták Lucius Cor¬
nelius Scipio interrexnek, hogy a consul/választó gyűlésen a békesség kedvéért
vegye figyelembe a Licinius-törvényt. Publius Valerius Publicola mellé plebejus
tiszttársat választottak: Gaius Marcius Rutilust [352].
(5) Ha már egyszer úgyis a megegyezésre hajlott a közhangulat, az új consulok
szerették volna megkönnyíteni az adósok helyzetét is, hiszen nyilvánvaló volt,
hogy ez az egyetértés egyetlen akadálya. Az adósságok megfizetését állami üggyé
tették, és ötös bizottságot választottak, amelyet — minthogy a pénzügyek ren¬
dezésével foglalkozott — banki ügyeket intéző bizottságnak neveztek el. (6) Ezek
igazságos és lelkiismeretes működésükkel kiérdemelték a megtiszteltetést, hogy
nevüket minden évkönyv megemlíti: Gaius Duillius, Publius Decius Mus, Mar¬
cus Papirius, Quintus Publilius és Titus Aemilius. (7) Ebben a rendkivül nehéz
ügyben, amelyben rendszerint mindkét fél, de legalábbis az egyik mindig rosz¬
szul szokott járni, minden tekintetben visszafogottságot tanúsítottak, de főleg
abban, hogy az állam számára a dolog költséget, de ne veszteséget jelentsen. (8)
A kincstár ugyanis azoknak az adósságát, akik hanyagságuk, nem pedig rossz
anyagi helyzetük miatt késtek a törlesztéssel, ha előzetesen biztosítékot kapott
tőlük, a Forumon felállított asztaloknál kifizette, vagy pedig úgy egyenlítette ki,
hogy vagyonukat méltányos áron felbecsülték. Így aztán nemhogy jogtalanság,
de bármelyik érdekelt fél legkisebb panasza nélkül rendeződött rendkívül sok
tartozás.
(9) Ezután az etruszk háborútól való alaptalan riadalom hatására — az a hír
érkezett ugyanis, hogy Etruria tizenkét népe összefogott — dictatort neveztek ki.
Kinevezése a táborban történt, mert ide továbbították a consuloknak a senatus
hatärozatät. Gaius Iulius lett a dictator, aki mellé Lucius Aemiliust rendelték
lovassági főparancsnokul. Egyébként a határokon kívül teljes volt a nyugalom.
22.
(1) Otthon a diczatornak az a kísérlete, hogy két patríciust választasson consullá,
interregnumhoz vezetett. (2) A közbeeső időre megválasztott két interrex, Gaius
439