Page 437 [437]
OCR
(3) Sokkal nagyobb harcot vívtak otthon a consulok a köznéppel és a íribunusokkal. Nemcsak becsületbeli kérdésnek, de kötelességüknek is tartották, hogy a két patrícius, aki együtt nyerte el a consu/ tisztet, két patríciusnak is adja tovább. (4) Hiszen — gondolták — a patríciusoknak vagy teljesen le kell mondaniuk a consulságról, hadd legyen ezentúl plebejus tisztség, vagy teljes egészében nekik kell birtokolniuk, ahogy őseik is csorbítatlanul hagyták rájuk. (5) A köznép viszont hangosan tiltakozott: Minek élnek, minek számítják őket a polgárok közé, ha azt, amit két férfiú, Lucius Sextius és Gaius Licinius elszántsága megszerzett nekik, együttesen sem képesek megtartani? (6) Inkább elviselnének királyokat, decemvireket vagy bármi, még szörnyűbb fajtáját a zsarnokságnak, (7) csak két patrícius consult ne kelljen látniuk: hiszen akkor nem felváltva uralkodnak és engedelmeskednek, hanem az egyik fél örök időkre megkaparintja az uralmat, és úgy tekint a köznépre, mintha az csakis szolgaságra született volna. (8) Megjelentek a íribunusok is, szították a nyugtalanságot, de maguk a lázítók is alig emelkedtek ki az amúgy is forrongó tömegből. (9) Miután többször is hasztalan gyűltek össze a Mars-mezőn, és sok választási nap telt el viszálykodással, végül győzött a consulok konoksága, és a köznép elkeseredése úgy talált kiutat magának, hogy szomorúan követték a zridunusokat, akik azt kiáltozták: oda a szabadság, most már nemcsak a Mars-mezőt kell itthagyniuk, de a patriciusok királyságának áldozatává és rabszolgájává lett Várost is. (10) A consulok, bár a nép nagy része faképnél hagyta őket, nem törődtek a létszámhiánnyal, befejezték a választást. Két patrícius lett consul: Marcus Fabius Ambustus (harmadszor) és Titus Quinctius [354]. Némelyik évkonyvben Titus Quinctius helyett Marcus Popillius nevét találom. 19. (1) Ebben az évben két sikeres háborút vívtak. A tiburiakkal addig folyt a harc, amíg meg nem adták magukat. Egyik városukat, Sassulát elfoglalták a rómaiak, és a többi településükre is ez a sors várt volna, ha az egész nép le nem teszi a fegyvert, és feltétel nélkül meg nem adja magát a consulnak. (2) A tiburiak fölött diadalmenetet tartottak; a győztes egyébként nagylelkűen viselkedett. A targuiniibeliekkel viszont könyörtelenül elbántak: nagy részük elhullt a csatában, a rengeteg fogoly közül pedig kiválasztottak 358-at, a legelőkelőbbeket, akiket Rómába küldtek, a többieket felkoncolták. (3) A nép a Rómába küldöttekkel sem bánt irgalmasabban: a Forum közepén mindet megvesszőzték, majd bárddal lefejezték. Ezzel fizettek meg az ellenségnek a Targuinii forumán feláldozott rémaiakért. 436
