Oldal 418 [418]
vezetője" volt békében és háborúban egyaránt. A száműzetésben pedig csak
növelte dicsőségét az a sóvárgás, amellyel az ellenség hatalmába került nép
könyörgött távollévő vezére segítségéért, és szerencsés működése, amellyel, mi¬
helyt visszakerült hazájába, egyúttal a hazát is visszaadta a polgároknak. (10)
A rákövetkező 25 évben — mert még ennyi ideig élt — sem bizonyult méltatlan¬
nak régi dicsőségéhez, és kiérdemelte, hogy őt nevezzék Romulus után a Város
második megalapítójának.
2.
(1) Ebben és a rákövetkező évben, Gaius Sulpicius Peticus és Gaius Licinius
Stolo consuldsága alatt [364] is tovább dühöngött a járvány. (2) Így nem is történt
más említésre méltó esemény, csak az, hogy az istenek békéjének kikönyörgése
céljából szent lakomát rendeztek tiszteletükre, a Város alapítása óta harmadízben.
(3) Mivel a járványt sem emberi tudomány, sem isteni segítség nem enyhítette,
babonás félelem lett úrrá a lelkeken, és az égiek haragjának kiengesztelésére
szolgáló egyéb módszerek mellett bevezették a színjátékot is, amely újdonságnak
számított a harchoz szokott nép számára, hiszen addig a circusi látványosságo¬
kon kívül más nem létezett." (4) Mint minden kezdet, ez is szerény, ráadásul
idegen eredetű volt. Etruriából behívott mutatványosok zibiaszóra? járták kecses
táncukat, etruszk módra, ehhez azonban nem tartozott sem szöveg, sem a szö¬
veg tartalmának mozgással való megjelenítése. (5) Az ifjak később utánozni
kezdték őket, közben tréfás, rögtönzött versekkel csipkedték egymást, és moz¬
gásukat a szavakhoz igazították. (6) Így a kezdeményezés polgárjogot nyert, és
a gyakori előadásokon mind tovább fejlődött. Minthogy a mutatványos neve
etruszk nyelven ister, a hazai hivatasos szinészeket is Aistriénak nevezték el. (7)
Ezek már nem a fescenniumi versekhez! hasonló, rögtönzött, csiszolatlan és
darabos alkalmi versekkel feleseltek egymásnak, hanem a zibiadallam szerint
előre megírt, változatos ritmusú sazurákat adtak elő, megfelelő mozdulatokkal
! Livius nem véletlenül használja a princeps szôt Camillus jellemzésében, hiszen a nagy
római államférfit méltán tekinthette a Rómát a polgárháborúk után szinte újjáalapító
Augustus előképének.
? A római circus fő látványossága a kocsiverseny volt; emellett — a modern cirkusz őseként
— különleges állatok bemutatása és artistaszámok is porondra kerültek, bár kisebb jelen¬
tőséggel.
3 A görög auloszhoz hasonló, kettős fuvola- vagy dudaszerű hangszer.
! Felelgetős formájú gúnyversek, amelyek szolgálhatták egy ember nyilvános kipellengé¬
rezését is, de például esküvők alkalmával bajelhárító szerepük is lehetett.
5 A színpadi satura műfaj jellegéről nincsenek biztos adatok, de valószínű, hogy a későbbi
szatírától erősen eltért. Vagy a görög szatírjátékhoz lehet köze, amelynek bizonyos formái
417