1.
(1) Ezt az esztendőt egy , új ember" consulsága teszi nevezetessé, valamint két új
tisztség: a braetoré és a curulis aediliseké. A patríciusok ezeket a hivatalokat
igényelték maguknak, cserébe azért, hogy az egyik consulságot átengedték a köz¬
népnek. (2) A köznép a consuA hivatalt Lucius Sextiusnak juttatta, aki törvény¬
javaslatával lehetővé tette a tisztség megszerzését a plebejusok számára. Az atyák,
minden befolyásukat latba vetve, a praetori tisztséget Spurius Furius Camillusnak
(Marcus fiänak), az aedilisi tisztséget pedig Gnaeus Quinctius Capitolinusnak
és Publius Cornelius Scipionak, csupa közülük való férfinak szerezték meg
a választáson. Lucius Sextius mellé az atyák közül Lucius Aemilius Mamercust
adtäk tiszttärsul [366].
(3) Az év elején sokáig folyt a vita a gallokról, akik annak idején szétszóród¬
tak Apuliában,! de most a hírek szerint újra gyülekeztek, és a hernicusok elpár¬
tolásáról.? (4) Rómában azonban az ügyeket szántszándékkal húzták-halasztot¬
ták, nehogy a plebejus consw/ cselekvési lehetőséghez jusson, így minden téren
csend és nyugalom uralkodott, mintha törvénykezési szünet lett volna. (5) Csak
a népíribunusok nem tudták szó nélkül elviselni, hogy a nemesség kárpótlásul
az egy consulságért három tisztséget is megszerzett magának, amelyekkel — akár
a consuh hivatallal — biborszegélyes tôga és curulisi szék is jár, (6) nem is szólva
arröl, hogy a praetor meg az igazsägszolgältatäst is intézi, és a consulok tiszttär¬
saul, azonos jösjelekkel választják meg. Ezért a senatus jobbnak lätta visszafog¬
ni magát, és nem választatott az atyák közül curulis aediliseket. Először abban
egyeztek meg, hogy minden második évben a köznépből kerüljenek ki az aedi¬
lisek, később minden megkülönböztetés megszűnt.
(7) Így aztán Lucius Genucius és Quintus Servilius consulsäga alatt [365] sem
felkelés, sem háború nem zavarta meg a nyugalmat, de hogy ne múljon el év
veszély és félelem nélkül, hatalmas járvány tört ki. (8) Állítólag elvitt egy censort,
egy curulis aedilist, három népzribunust, és ugyanilyen arányban szedett áldoza¬
tokat a nép körében is. A járványt különösen emlékezetessé tette Marcus Furi¬
usnak ha nem is korai, de mégis megrendítő halála." (9) Párját ritkító férfiú volt
ő, bármiképpen fordult sorsa. Már számkivetése előtt polgártársai kimagasló