Oldal 402 [402]
A Városból olyan gyorsan, amint ezt a római nép hűsége megkívánta, sereget
küldtek Tusculumba Lucius Quinctius és Servius Sulpicius katonai #ribunusok
vezetésével.
(9) Tusculum kapuit zárva találták, a latinokat pedig egyszerre ostromlókhoz
és ostromlottakhoz illő lelkiállapotban: egyfelől Tusculum falait védték, másfe¬
lől a fellegvárat ostromolták, rettegést keltettek, de rettegtek maguk is. (10)
A rómaiak érkezése mindkét fél hangulatát egy csapásra megváltoztatta. A tus¬
culumiak lelkében a szörnyű félelmet kitörő lelkesedés váltotta fel, a latinok
viszont a szilárd reménység helyett, hogy ha már a várost megszállva tartják,
a fellegvárat is hamarosan elfoglalják, majdnem reménytelen helyzetük tudatá¬
ra ébredtek. (11) Felhangzott a várban a tusculumiak csatakiáltása, amelyre
a római sereg sokkal mennydörgőbb kiáltása felelt. A latinok két tűz közé ke¬
rültek: nem tudtak ellenállni a magaslatról lezúduló tusculumiak rohamának, és
nem tudták elkergetni a falakon felnyomuló és a kapuk zárait feszegető római¬
akat sem. (12) Először a létrákon felmászva elfoglalták a falakat, majd áttörték
a kapuk zárait. A két oldalról, szemből és hátulról fenyegető ellenség között
a latinoknak nem maradt erejük a harcra, de menekülni sem tudtak hová, így
aztán mind egy szálig levágták őket. A római sereg, miután Tusculumot vissza¬
szerezte az ellenségtől, hazatért Rómába.
34.
(1) Amennyire teljes nyugalom uralkodott Rómán kívül mindenütt — hála az
ebben az évben elért katonai sikereknek —, a Városban annyira fokozódott nap¬
ról napra az atyák hatalmaskodása és a köznép nyomora. Utóbbit ugyanis kö¬
nyörtelenül fizetésre kényszerítették, és épp ezzel vették el tőle a lehetőséget,
hogy adósságait kiegyenlítse." (2) Ha pedig már nem maradt vagyona, amelyből
fizethetett volna, elítélték, szolgává tették, és így becsületével és saját személyé¬
vel kellett hitelezőjét kielégítenie; a törlesztés helyébe a büntetés lépett. (3)
Kiszolgáltatottságuk tudatában olyan reménytelenség vett erőt nemcsak a köz¬
nép alacsony sorú tagjain, de vezetőin is, hogy egyetlen erélyes és tettre kész
férfinak sem volt kedve, hogy a patríciusokkal együtt megpályázza a katonai
tribunusi tisztséget — pedig eddig oly hevesen küzdöttek ennek lehetőségéért —,
(4) sőt még a plebejusoknak fenntartott hivatalokra sem pályáztak. Ezért úgy
látszott, hogy az atyák végérvényesen visszaszerezték azokat a tisztségeket,
amelyek csak néhány éve nyíltak meg a plebejusok előtt. (5) De hogy a másik
! A hitelezők határidőre behajtották adósuktól a pénzt, aki sokszor csak úgy tudott tör¬
leszteni, hogy újabb kölcsönt vett fel, így az adósság egyre halmozódott.
401