Oldal 401 [401]
OCR
logság. Ahogy a római csatasor előrehaladt, úgy hátrált lépésről lépésre az ellenség, és a csata fordulópontja után már nem lehetett ellenállni a rómaiak lendületének. (9) A szétszórt ellenség nem a táborába, hanem a két mérföldnyire fekvő Satricum felé menekült, ezért főként a lovasság rendezett köztük nagy vérfürdőt. Táborukat elfoglalták és kifosztották. (10) Satricumból az ütközetre következő éjjel Antiumba vonultak, vagy inkább menekültek. Noha a római sereg a sarkukban volt, a rémület gyorsabbnak bizonyult, mint a bosszú. Így az ellenség bejutott a falak mögé, mielőtt üldözői kikezdhették vagy feltartóztathatták volna az utóvédet. (11) Ezután a rómaiak néhány napig a földeket dúlták, de megfelelő felszereltség híján ők sem rohamozták meg a falakat, és az ellenség sem vállalta a nyílt ütközet kockázatát. 33. (1) Közben feszültség támadt az antiumiak és a latinok között. Az antiumiak, miután annyi csapás — és a háborúban, amelybe beleszülettek és belecsömörlöttek,! annyi vereség — érte őket, a megadást fontolgatták, (2) ám a latinok harci kedve még töretlen volt, hiszen hosszú béke után pártoltak el, és ez a háború folytatására ösztönözte őket. Viszálykodásuknak az vetett véget, hogy mindkét fél belátta: a másik felől nyugodtan választhatja a saját útját. (3) A latinok elvonultak, és nem kértek a véleményük szerint megalázó békekötésből, az antiumiak pedig, miután megszabadultak életmentő elhatározásuk kellemetlen szemtanúitól, átadták városukat és földjeiket a rómaiaknak. (4) A latinok, minthogy sem a rómaiaknak nem tudtak a háborúban ártani, sem a volscusokat fegyverben tartani, abban élték ki dühödt bosszúvágyukat, hogy felégették Satricum városát, vesztett csatájuk utáni első menedékhelyüket. A szent és profán épületeket egyaránt elárasztották tűzcsóváikkal, így az egész városból egyedül Matuta Anya temploma maradt épen. (5) Azt mondják, a templom felgyújtásától sem az áhítat és istenfélelem tartotta őket vissza, hanem az épületből felharsanó félelmetes hang, amely iszonyú büntetéssel fenyegette meg őket, ha istentelen lángjaikkal együtt nem takarodnak a szentélyek közeléből. (6) Izzó dühük ezután TIusculum ellen fordult, amiért a város lakosai, hátat fordítva a latin népek közös tanácskozásának, megadták magukat a rómaiaknak, és így nemcsak szövetségeseik, de polgártársaik is lettek. (7) Váratlanul nyomultak be a nyitott kapukon, és a várost a fellegvár kivételével az első csatakiáltással elfoglalták. A lakosok az asszonyokkal és a gyermekekkel a várba menekültek, és hírvivőket küldtek Rómába, hogy jelentsck a senatusnak, mi történt velük. (8) ! Minthogy a latinok elleni háború csak 389-ben kezdődött meg, Livius itt nyilván a római— volscus háborúkra gondol. 400
